De nem csak ők álltak mellém
Sokáig azt hittem, hogy a valódi erőm abban mutatkozik meg, ha mindent kibírok és megoldok egyedül. Most viszont életemben először megtapasztaltam, milyen az, ha teljesen összeomlok – fizikailag, lelkileg –, és mégis megtartanak. Fejben tudtam, hogy így lenne, de megtapasztalni egészen más volt. Első alkalommal engedtem meg magamnak ezt a fajta gyengeséget, bár biztos vagyok benne, ha lett volna más választásom és képes lettem volna akárcsak egy cseppnyi erőt önteni magamba, akkor megtettem volna.
Ahogy lassan gyógyulok, kezdem látni, milyen rétegekből kell még kibújnom és azt is, milyen formában szeretnék továbbhaladni. Még sok idő, hogy kirajzolódjon előttem a tiszta kép, de ez a több hónapos kényszerpihenő (aminek még távolról sincs vége) rávilágított arra, hogy a bőség, amit végre megengedtem magamnak, ugyanúgy tanított, mint az utána érkező fájdalom. Mindkettő megmutatta, hogy hol tartok, és azt is, hol nem akarok már továbbmenni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
