Amit négygyermekes anyaként másképp csinálok majd ebben a tanévben

Melissa fiai között van alsó tagozatos, felsős és középiskolás is. Ő maga jócskán kinőtt már abból a korból, amikor az óvodai szülői értekezleten lelkesen jelentkezett valamilyen extra önkéntes projektre a közösség érdekében.

„Osztálypénztáros sem leszek többet. Az a hajó már elment, emberek!” – teszi hozzá, mert már rég rájött: sem kedve, sem ideje, sem energiája nincs ilyesmire. Te is sokkal jobban jársz, ha a másoknak való megfelelés kényszere helyett inkább a saját magad és a családod érdekeit nézed.

Melissa szerint semmi nincs abban, ha a kedvenc sorozatot egyik epizódjára vagy egy jógaórára cseréled az efféle „kötelességet”.

Melissa legnagyobb fia már két éve középiskolás, és ő gondos anyukaként jó előre kitalálta, milyen tantárgyakra és tanórán kívüli tevékenységekre lesz szüksége a srácnak ahhoz, hogy felvegyék arra a főiskolára, ahová ő szánja.

„Sosem kérdeztem meg a véleményét. Azt hittem, én jobban tudom” – látja be utólag Melissa, aki szerencsére szembesült vele: olyannak nevelte elsőszülöttjét, hogy képes legyen önállóan is felelősséggel dönteni. Noha az anyuka eleinte mérnöknek szánta a kamaszt, kiderült, hogy tanár szeretne lenni, s kedvenc tantárgyai az irodalom meg a nyelvtan.

„Nem matekzseni, nem nagyon érdeklik a természettudományok, de többet olvas, mint bármelyik felnőtt” – büszkélkedik most már Melissa.