Nehéz megmondani, hogy a húszas éveink a legszebb, vagy épp a legküzdelmesebb szakasza életünknek, hiszen ekkor kapjuk a legtöbb „leckét”. A munkahelyünk egy tökéletes kiképzőpálya, ahol sok mindenen megyünk keresztül azért, hogy végül megtaláljuk azt a hivatást, amire születtünk. Az alábbiakat nagy valószínűséggel te is megtapasztalod a karriered elején, vagy épp ismerősek lesznek, mert már túl vagy rajtuk.
Az első munkahely, amire mindig emlékszel majd
Az első munkahelyeden rengeteget tanulsz, sok mindent megtapasztalsz, de amikor jön egy jobb lehetőség, merj lépni egy nagyot.
Nagyon kevés olyan ember van, aki az első munkahelyén öregszik meg, ezért ne is nagyon ragaszkodj hozzá, mert az élet gondoskodik róla, hogy folytonos sodrásban maradj.
Lehet, hogy a végén már alig várod, hogy elszabadulj onnan, de pár év múlva nagyon hálás leszel annak a helynek, hogy így megedzett.
Megkapod az első pofonokat
Azokat a bizonyos első nagy „pofonokat”, amiket mindig emlegettek a szüleid, de valahogy soha nem értetted igazán, miről beszélnek. Nos, a húszas éveidben bőven kapsz belőlük, főként a munkahelyeden.
Rájössz arra, hogy a hibáidnak gyakran súlyos következményei vannak, de ezek az élethelyzetek segítenek hozzá igazán, hogy fejlődj minden területen.
Nehéz ezt a szemléletmódot követni, amikor sorra érkeznek a csalódások a munkádban, de tarts ki, mert ez csak a kezdete a pályádnak.
A túlórák fogságában
Valószínű, hogy ebben az életszakaszodban dolgozol a legtöbbet és a legkeményebben, hiszen ez a kezdők „átka”.
Ha szereted a munkahelyedet, akkor érdemes az elején több energiát belefektetned, mert hidd el, a munka mindig megtérül, viszont ha csak a megélhetésed miatt vagy az adott helyen, úgy, hogy minden nap estébe nyúlóan dolgozol, akkor ideje elgondolkoznod a váltáson és keresned egy olyan céget, ahol megbecsülnek.
Ha valami nem működőképes, akkor ne ragadj le!
Megismered az embereket
Nem egyszerű a munkahelyi élet, leginkább olyan, mint egy brazil szappanopera: áskálódás, harcok, könnyek… Mindenből kapsz bőven, de a legjobb taktika ezek kivédésére az, hogy nem folysz bele ezekbe dolgokba, és olyan távol tartod magad a rosszindulatú emberektől, amennyire csak lehet.
Ha a munkád megköveteli, hogy együtt dolgozzatok, akkor szorítsd össze a fogad és bírd ki azt az időt vele, de utána engedd el és folytasd tovább az életed még akkor is, ha megbántottak. Ez időtájt szembesülsz azzal, hogy egy hírfoszlány milyen sebességgel képes végighaladni egy társaságon, így azt is megtanulod, hogy jobb a pletykálást meghagyni a barátnőidnek.
A főnököd, mint tanítód
Bármilyen furán is hangzik, a főnököd a tanítómestered is egyben. Akár szereted, akár nem, tőle kapod a legtöbb leckét. Szerencsés vagy, ha jól kijöttök egymással, de az is megeshet, hogy olyan embert kapsz felettesednek, aki főnök, és nem vezető, ezzel megkeserítve a munkahelyi életedet. Hogy mi a különbség a kettő között?
A főnök megállás nélkül utasítgat, miközben jó, ha a héten legalább kétszer meglátogatja az irodát. Ezzel szemben egy vezető egyben tartja a csapatot, túlórázik az embereivel és motiválja őket. Félreértés ne essék, az utóbbi sem a beosztottjai legjobb barátja, viszont igazságos és emberi. Sajnos ebből a típusból nagyon kevés van, de azért nem lehetetlen rábukkanni.
Megtalálod a hivatásodat
A húszas éveink küzdelmei egy valamire biztosan jók: általuk megtalálhatod a hivatásodat. Nagy különbség van a munka és hivatás között. Utóbbi az, amit szívvel-lélekkel csinálsz, mert szinte már a hobbid.
Nagyon szerencsés vagy, ha már megtaláltad, de ne add fel, ha még nem vagy a helyeden, egyszerűen csak kutass tovább!
Addig is tanulj, szerezz minél több tapasztalatot, mert ezek segítenek majd hozzá, hogy rálépj a te utadra.
