Innen is látszik, hogy a legjobb döntést akkor hozod, ha száraz borokkal próbálkozol. Mind a fehér, mind a vörös, de még a rosé borok is általában 0,1-0,3 százalékban tartalmaznak cukrot, ami kis mennyiségnél tényleg elenyésző. A borban található, erjedés közben maradó cukrot egyébként szó szerint maradékcukornak hívják ez gyakorlatilag a must borrá erjedése végén, vagy a leállított erjedést követően a borban maradt természetes cukortartalom. A bor szárazsági fok szerinti besorolásában játszik meghatározó szerepet.
Érdemes tudni azt is, hogy az európai borok jellemzően alacsonyabb alkoholtartalmúak, mint mondjuk az amerikaiak, mert itt szigorúbb szabályozások vonatkoznak. Az olyan melegebb tájakon, mint Chilében vagy Ausztráliában, már alapvetően több cukortartalma van a szőlőnek, amiből aztán a bort erjesztik. Nem véletlen, hogy a legjobb száraz nedűk Olaszországból, Franciaországból, és persze saját kis hazánkból érkeznek.
A rizling például kifejezetten kalóriaszegény bor, de az olasz Lambrusco és a német Kabinett sem rossz választás. Itthon a juhfark sem bővelkedik cukorban.
Arra is érdemes figyelni, hogy tényleg csak a bort idd, ha teheted, maximum vízzel öntsd fel – a legtöbben ugyanis ott rontják el az ilyen estéket, hogy elkezdenek mindenféle szirupot kérni az italukba (macifröccs ismerős valakinek?), ami aztán nagyon fel tudja tolni az ital cukortartalmát. Éppen ezért rossz választás a koktél is – ha teheted inkább maradj a bornál, vagy nagyon maximum a vodkánál, ami szintén viszonylag alacsony kalóriatartalommal rendelkezik. Olvass még a témában
