Egyik napról a másikra semmi drámai nem történik. Nincs kínos beszélgetés, nincs figyelmeztetés, nincs papír, amit alá kellene írnod. Csak azt veszed észre, hogy a naptáradban egyre kevesebb a megbeszélés, a projektjeid egyre inkább mások kezében landolnak, és a főnököd tekintete valahogy mindig elsiklik feletted a nyitott irodában. Ezt hívják csendes elbocsátásnak: amikor a munkahelyed nem küld el, csak lassan kiüresíti a szereped, amíg magad döntesz úgy, hogy elmész, vagy addig marad a bizonytalanság, amíg végleg formálissá válik a dolog.
A jelenség nem új, csak névtelen volt eddig. A HR-es szakemberek és karrierszakértők egyre gyakrabban beszélnek róla, mert a munkajogi kockázatok miatt sok cég inkább kerülgeti a nyílt elbocsátást, és helyette hagyja, hogy a munkavállaló magától érezze meg, hogy nincs már rá szükség.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
