Egyik napról a másikra semmi drámai nem történik. Nincs kínos beszélgetés, nincs figyelmeztetés, nincs papír, amit alá kellene írnod. Csak azt veszed észre, hogy a naptáradban egyre kevesebb a megbeszélés, a projektjeid egyre inkább mások kezében landolnak, és a főnököd tekintete valahogy mindig elsiklik feletted a nyitott irodában. Ezt hívják csendes elbocsátásnak: amikor a munkahelyed nem küld el, csak lassan kiüresíti a szereped, amíg magad döntesz úgy, hogy elmész, vagy addig marad a bizonytalanság, amíg végleg formálissá válik a dolog.
A jelenség nem új, csak névtelen volt eddig. A HR-es szakemberek és karrierszakértők egyre gyakrabban beszélnek róla, mert a munkajogi kockázatok miatt sok cég inkább kerülgeti a nyílt elbocsátást, és helyette hagyja, hogy a munkavállaló magától érezze meg, hogy nincs már rá szükség.
1. Kimaradsz a fontos megbeszélésekből
Az első és talán legkönnyebben észrevehető jel az, hogy egyszer csak nem hívnak be olyan megbeszélésekre, amelyeken korábban automatikusan ott lett volna a helyed. Egy stratégiai megbeszélés a következő negyedévről, egy ügyféltárgyalás, amit régen te vezettél volna, vagy csak egy csapatülés, ahonnan kimaradsz, miközben a kollégáid bent ülnek. Olvass még a témában
Elsőre könnyű azt hinni, hogy szervezési hiba, elfelejtettek meghívni, vagy épp nem volt rá szükség. Ha viszont ez rendszeressé válik, és mindig ugyanaz a minta ismétlődik, az már nem véletlen. A döntéshozók egyszerűen elkezdenek úgy tervezni, mintha te már nem lennél része a jövőnek.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
