Ruhátlan jóga: mutatjuk, hogyan zajlik egy óra

„Tény, hogy mindig szerettem feszegetni a komfortzónám határait. A középkorúak többsége hiába hajlik természeténél fogva a vaskalaposság felé, én sosem akartam biztonsági játékos anyuka lenni, aki mellett elsuhan az élet.

Ez azonban még nekem is túl nagy lépést jelentett. Még az utolsó percben sem lett volna késő előhozakodni valami bombabiztos alibivel. A vonatkésés, a nátha vagy valamelyik tinédzser gyermekem hangulatingadozása tökéletes kifogást jelentett volna.

Bizonytalan léptekkel mégis folytattam utamat, bár a kétség rég felütötte bennem a rút fejét. Miért nem cipeltem magammal az egyik barátnőmet egy kis lelki támogatásért?” – kérdezte magától Janey.

„Amikor Annette, az oktatónk megjelent, rögtön nyugalom lett úrrá rajtam. Annyira kedves és kiegyensúlyozott volt, annyira természetesen kezelte a helyzetet, hogy furcsán éreztem magam, amiért egyáltalán kétségeim voltak.

Eszembe jutott, hogy a meztelenség kifigurázása, illetve az attól való félelem talán csak tipikus brit jellemvonásként munkálkodott bennem.

A földszinti öltözőben megváltam a ruháimtól, és szárongot kanyarítottam magamra.
Annette javasolta, hogy hozzak ilyet, ha jobban érzem benne magamat – úgyis szükség lesz rá a kölcsönzött jógaszőnyeg letakarásához.

Nagy levegőt vettem, és beléptem a stúdióba, ahol három meztelen férfi feküdt csukott szemmel. És is behunytam a sajátomat, mert nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha vizslatnám a himbilimbiket…” – emlékezett vissza a legkínosabb pillanatokra Janey.