„Annette megnyugtató hangon kalauzolt, miközben a hátamon feküdtem, felhúzott térdekkel. Megigazítottam a szárongot, hogy eltakarja a közszemlére tett ágyékom.
Biztattam magamat, hogy igenis meg tudom csinálni.
Néhány ászana után eljött a pillanat, amikor álló helyzet következett, én pedig ruhámat a földre ejtve az anyaszült meztelenség mellett döntöttem. Semmi sem történt. Senki sem nézett csúnyán a puha pocimra vagy a már nem hamvas melleimre.
Áramlottak a gondolataim, az önbizalmam pedig virágba borult: elmúltam ötven, szültem két gyereket, erős és legyőzhetetlen vagyok. Nő vagyok! Addig észre sem vettem, hogy más nő is van a teremben rajtam és Annette-en kívül.
Egyikünk teste sem volt tökéletes, hiszen hús-vér emberek vagyunk, mégis eredendően szépek” – vélekedik Janey, akinek a véleménye nekünk is nagyon tetszik.
