A „dushi” szó Curacao nemzeti identitásának része – és mindannyian sokat tanulhatunk a karibi sziget édes filozófiájából.
„A dushi számomra a dolgok legszebb oldala, mint a filmben az a rész, amelyre mindenki vár, vagy a könyvben az a rész, amikor minden értelmet nyer”
– mondta Francis Sling curacaói művész, akinek vibráló portréi és falfestményei a sziget életét ábrázolják.
„Mielőtt megnyitottam a galériámat, Hollandiában tanultam és éltem, és az egyik ok, amiért visszatértem, az az itteni curacaói dushi-érzés. Megvannak a sajátos módszereink. Talán a nap miatt; nem sietünk, nincs túl sok szabályunk, és én szeretem ezt – a dushi életet.”
Minden, ami jó: dushi
Legegyszerűbb formájában a dushi főnév egy kedveskedő kifejezés, amelyet bárkivel szemben használhatunk, a családtagoktól kezdve az idegenekig. De a dushi lehet melléknév egy finom étel, egy nagyszerű esti szórakozás, egy vonzónak tartott személy, vagy végtelen számú olyan dolog leírására is, amelyet kedvesnek, bájosnak, csodálatosnak, jónak vagy vonzónak tartasz.
„Sokféle érzés kifejezésére használjuk ezt a szót, és nagy szerepet játszik a mindennapi szókincsünkben”
– mondta Francis Sling curacaói művész, akinek vibráló portréi és falfestményei a sziget életét ábrázolják.
„Vendégeinknek például dushi-élményt kívánunk nálunk. Mondhatják, hogy ‘E kuminda ta dushi’, ami azt jelenti, hogy az ételek finomak. De mondhatjuk azt is, hogy ‘Tin un dushi dia’, ami azt jelenti, hogy jó napot kívánunk valakinek. Vagy szólíthatsz valakit ‘dushi’-nak, ami lényegében ugyanaz, mintha ‘édesnek’ hívnád.” Hozzátette: „Meglepett, hogy egyetlen szóval ennyi különböző érzést lehet kifejezni”.
Nooren elmondta, hogy ezt a filozófiát a mindennapi életben látja érvényesülni, és pozitív és kedves szemléletével boldogságot terjeszt Curacao szerte. „A dushi több mint egy szó, ez egy érzés. A szigeten határozottan érezhető a dushi az emberekben. Sugárzik a dushi abból, ahogyan az emberekkel bánnak, és a szelíd mosolyukból.”
A különleges nyelv megszületése a szigeteken
Bár Curacao ma a Holland Királysághoz tartozó ország, a szigetet eredetileg a dél-amerikai szárazföldről származó arawak indiánok népesítették be 6000 évvel ezelőtt. A spanyolok 1499-ben gyarmatosították, akik 1515-ben Curacao teljes helyi lakosságát deportálták, és a Nagy-Antillákon található Hispaniola bányáiban rabszolgasorba taszították őket. Ez a sziget történelmének egyik legsötétebb korszakát jelentette, mivel Curacaón nem maradt őslakosság. Curacaót később, 1634-ben a Holland Nyugat-indiai Társaság foglalta el.
Marta Dijkhoff curacaói nyelvész szerint a papiamentu egy afro-portugál pidgin nyelvből fejlődött ki, amelyet a rabszolgák és a curacaói holland és spanyol gyarmatosítók között használtak. (Bár Curacaót soha nem gyarmatosították a portugálok, Portugália indította el az atlanti rabszolga-kereskedelmet, így a portugál pidgin a pidgin egyik legkorábbi formája volt).
A papiamentu szavak azonban egy másik, egészen más forrásból is származnak. Ez segített abban, hogy a nyelv alacsony státuszú nyelvből végül olyan nyelvvé váljon, amelyet minden társadalmi réteg tagjai beszélnek. Egy nagyszámú zsidó közösség játszott ebben szerepet, amely az európai üldöztetés elől Brazíliába menekült, majd később a portugálok kiűzték őket Brazíliából, mielőtt végül 1651-ben letelepedtek a hollandok által uralt Curacaón.
„A papiamentu lett a zsidók és az európai közösség közötti kommunikációra használt nyelv, és mint ilyen, magasabb státuszba került” – magyarázta Dijkhoff. „És végül a zsidók, az európaiak, a feketék, a szabadok és a nem szabadok számára a papiamentu lett a fő kommunikációs nyelv, nem pedig a holland.”