A nagy bevásárlások hónapjában különösen jól megkülönböztethetők az emberek vásárlási szokásai.
A vércse
Többnyire nőnemű, akinek gyorsabb a lába és a keze, mint az agya. Messziről kiszúrja az utolsó darabot adott áruból, és akkor is lekapja az orrod elől a polcról, ha neki nincs is rá szüksége. Keze olyan gyors, mint Jar Jar Binks méteres nyelve – a Csillagok háborújából – amikor gyümölcsöt mar fel a tálról.
Kezén hatalmas, éles, vörös műkörmök vannak, arra az esetre, ha egyszerre akarnátok valami után nyúlni, mert a köröm által okozott sérülések felmérésére használt egy tized másodperc tétovázás részedről, pont elég előny neki ahhoz, hogy elmarja előled az árut. Tekintete ilyenkor kéjjel teli.
A rázkódós
Ő az, aki előtted áll a pultnál és mindent leszól. Nem tud az árus olyan minőségű, mennyiségű, állagú, ízű, szagú, méretű árut mutatni neki, ami megfelelne. Minden kifogását megerősíti eddigi tapasztalatainak frappáns elbeszélésével, miközben szemét kapkodva keresi a többi vásárlóval a szemkontaktust, önigazolást keresve.
Ő az, aki végül mindig a legolcsóbb áruval rogyásig megrakodva távozik a boltból, gonosz mosollyal az arcán, ami mögött az ,,úgysem tudtok átverni” gondolat bujkál.
A társasági
Többnyire nőnemű. Ő az, aki minden eladóval hosszasan beszélget bármiről, ami nem vásárlás, és olyan lelki téma, ami miatt nem küldheted el a fenébe. Ő az is, aki, ha előtted áll, a bevásárlás fél órával tovább tart, pedig csak egy darab almát vett. Ha nem akarsz beszédbe elegyedni vele, hunyd be a szemed, mintha Medúza állna előtted, aki tekintetével kővé változtat.
Ne engedj a szemkontaktus és kedvesség kísértésének, főleg, ha piacon vagytok, mert míg az ő testének egészét a szájgimnasztika melegen tartja, te odafagysz a placchoz, és csak urad képes felszedni téged onnan lángvágóval – ha feltűnik neki, hogy még nincs vacsora.
Az alapos
Főleg férfi és főleg a műszaki osztályon található. Ő az, aki játssza a hülyét. Biztos, hogy van nála tolómérő, nagyító, notesz és toll. Előszedeti a hat nyelvű használati utasítást az eladóval, melyet közös tanulmányozás után – ha vásárol, ha nem – hazavisz, további tanulmányozás céljából.
Ha mégis sikerül vásárolnia, annyi időt tölt a választással, akkor is ha csak facsavart vesz, mintha házat venne. Többnyire az olcsóbb kategóriát választja, ám minden ilyen választáskor összeomlik kicsi világa, amikor rájön, hogy az ár ritkán tükrözi a minőséget.
A full gazdag
Többnyire férfi, aki összefüggéstelenül vásárol. Nincs listája, szisztematikusan, egymás után végzi ki a polcokat, és mindenhonnan levesz valamit, vásárlás céljából. Nem nézi meg semminek sem a szavatosságát, a kilós árát, egyedül arra kényes, hogy az áru csomagolása, és mellette tűsarkúban tipegő, sokkal fiatalabb, nőnemű utánfutója érintetlen legyen.
Ő az, aki a két kilós fagyasztott krumpli mellé még ,,ad hoc”, vásárol egy plazmát is a ,,vasa sífutás” tiszteletére a garázsba… és mert még pont befér a bevásárló kocsiba.
A bolyongó
Ő az, akire ha ránézel, és úgy tűnik, mintha a bevásárló központ födélszerkezetének minőségét ellenőrizné, egy üres bevásárlókocsira támaszkodva. Jellemző rá, hogy kocsijának végsebessége fél km/nap, illetve csak akkor gyorsul fel, ha kigurul alóla. Amennyiben leparkolja a bevásárlókocsit a polcsor végén a többi közé, visszatérve másét tolja tovább, a pénztárig fel sem fogva a történteket.
Ő az, aki az evőkanalat leemelve a polcról, elgondolkodik annak működésén, és ő az is, akit pénztárnál szidsz, mert négy bankkártyájának pin kódjait rendre összekeveri, melyek közül három kártya soha nem is működött. Szemébe nézve úgy nézz vissza rád, mint karácsonyi hal a szatyorból.
