Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Gyerekkori traumák
Gyerekként a szüleink életünk elsődleges szereplői. Bármit tehetnek, mi feltétel nélkül szeretjük őket, hiszen egy gyerek számára ők a legfontosabbak. Aztán, ahogy cseperedünk, egyre több szereplő érkezik az életünkbe és érthető módon elkezdünk távolodni szüleinktől. Ez az első pillanata annak, hogy már másképp tekintünk rájuk. Érthető módon kötődünk hozzájuk, de már nem olyan szinten, mint korábban. Elkezdjük felfedezni és megismerni saját személyiségünket, mely azért sokszor ütközhet a szülőjével.
A tinédzserkor sok szülő-gyerek kapcsolatot megtépáz és általában ebben a korban alakulhatnak ki a legnagyobb szakadékok. A gyerek ekkor érezheti meg először a magány és elhagyatottság érzését, ami természetesen nem fizikális szinten zajlik. De az is lehet, hogy valaki már jóval korábban, egészen kisgyerekként tapasztal hasonlókat. Ezek életünk fontos állomásai, mert rendszerint itt komoly lelki sérüléseket szerzünk. Felnőttként pedig ezeknek a sérüléseknek a lenyomatait hordozzuk úgy, hogy a bennünk élő gyermek még mindig ott rekedt abban a pillanatban.
A tinédzserkor sok szülő-gyerek kapcsolatot megtépáz és általában ebben a korban alakulhatnak ki a legnagyobb szakadékok. A gyerek ekkor érezheti meg először a magány és elhagyatottság érzését, ami természetesen nem fizikális szinten zajlik. De az is lehet, hogy valaki már jóval korábban, egészen kisgyerekként tapasztal hasonlókat. Ezek életünk fontos állomásai, mert rendszerint itt komoly lelki sérüléseket szerzünk. Felnőttként pedig ezeknek a sérüléseknek a lenyomatait hordozzuk úgy, hogy a bennünk élő gyermek még mindig ott rekedt abban a pillanatban.
Menj vissza érte
Amikor belekezdesz egy belső gyermek munkába, az elsődleges dolgod az lesz, hogy visszamenj életed egy meghatározó állomására, ahol sérültél gyerekként. Fontos tudatosítanod magadban, hogy már felnőttként kell visszatérned, nem esetlen gyerekként. Az ott talált gyerek felé biztonságot és erőt kell sugároznod, hogy bízzon benned és csak hozzád akarjon kötődni.
Pszichológusok ezt „mezőmunkának” hívják, mely során egy képzeletbeli energiamezőn dolgozik a kliens és a szakember, akárcsak egy családállítás során. Miután szóban átbeszélték, hogy mely időszak okozhatja az aktuális elakadást, a kliens útra kel, hogy megtalálja a belső gyermekét, aki már régóta várt rá.
Pszichológusok ezt „mezőmunkának” hívják, mely során egy képzeletbeli energiamezőn dolgozik a kliens és a szakember, akárcsak egy családállítás során. Miután szóban átbeszélték, hogy mely időszak okozhatja az aktuális elakadást, a kliens útra kel, hogy megtalálja a belső gyermekét, aki már régóta várt rá.
Olvass még a témában
Havonta egy teljesen szabad hétvége — nem gondoltam volna, hogy ennyit ad
Ezt hozza 2026. szeptember 4. a numerológia szerint: kaland és változás
„Azt hittem, barátok vagyunk, de így is csak a bugyimba akart kerülni” – Házas férfiak és az ő barátságaik
Várni a tökéletes pillanatra vagy bízni a sorsban? Hiányzik egy négylábú családtag itthonról
Légy a legjobb szülő
Bármennyire is azt gondolnánk, hogy elsődleges célja életünknek, hogy gyerekeink számára jó szülők legyünk, előtte még saját magunkkal van dolgunk. A bennünk élő gyereknek mindig prioritást kell élveznie, hiszen csak úgy tudunk másnak is jó szülője lenni. Tartanunk és ápolnunk kell vele a kapcsolatot, hiszen emberi mivoltunkból adódóan, mindenki sérüléseket hordoz magában.
Önáltatás lenne azt gondolni, hogy mi nem sebezzük meg majd gyerekeinket, hiszen akarva-akaratlanul, de meg fog történni. Azonban nem mindegy, hogy milyen mértékben tesszük ezt. Ha ápoljuk a bennünk élő gyermeket, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy a gyerekünk sokkal kevesebb sérülést kapjon általunk, mint akár mi a szüleinktől.
Önáltatás lenne azt gondolni, hogy mi nem sebezzük meg majd gyerekeinket, hiszen akarva-akaratlanul, de meg fog történni. Azonban nem mindegy, hogy milyen mértékben tesszük ezt. Ha ápoljuk a bennünk élő gyermeket, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy a gyerekünk sokkal kevesebb sérülést kapjon általunk, mint akár mi a szüleinktől.
A cikk folytatódik, lapozz!
