Mindannyiunkban él egy belső gyermek, aki csak arra vár, hogy feltétel nélkül szeressük és elfogadjuk őt. Szüleink nem képesek megadni ezt a fajta törődést, hiszen ők is csak emberek, tele hibákkal és rossz döntésekkel. A te kezedben a kulcs, hogy visszamenj ahhoz a kicsi gyerekhez, aki a mai napig csak rád vár.
1/6 Gyerekkori traumák
Gyerekként a szüleink életünk elsődleges szereplői. Bármit tehetnek, mi feltétel nélkül szeretjük őket, hiszen egy gyerek számára ők a legfontosabbak. Aztán, ahogy cseperedünk, egyre több szereplő érkezik az életünkbe és érthető módon elkezdünk távolodni szüleinktől. Ez az első pillanata annak, hogy már másképp tekintünk rájuk. Érthető módon kötődünk hozzájuk, de már nem olyan szinten, mint korábban. Elkezdjük felfedezni és megismerni saját személyiségünket, mely azért sokszor ütközhet a szülőjével.
A tinédzserkor sok szülő-gyerek kapcsolatot megtépáz és általában ebben a korban alakulhatnak ki a legnagyobb szakadékok. A gyerek ekkor érezheti meg először a magány és elhagyatottság érzését, ami természetesen nem fizikális szinten zajlik. De az is lehet, hogy valaki már jóval korábban, egészen kisgyerekként tapasztal hasonlókat. Ezek életünk fontos állomásai, mert rendszerint itt komoly lelki sérüléseket szerzünk. Felnőttként pedig ezeknek a sérüléseknek a lenyomatait hordozzuk úgy, hogy a bennünk élő gyermek még mindig ott rekedt abban a pillanatban.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!