Persze ez egészen addig nem is feltűnő, míg csak a távolabbi ismerősök osztják meg őket; de előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor már a közeli barátok is belépnek ebbe a szakaszba. Amikor a legelső barátnőd kezét megkéri a pasija, vagy az izgalmas bejelentés, hogy hamarosan kisbabája lesz. Ezek mind csodálatos, különleges pillanatok – de mi van akkor, ha a baráti társaságod 80%-a már eljutott erre a pontra, te pedigmég mindig csak a vendég/koszorúslány/örök szingli szerepét töltöd be? Tisztára, mint abban a Katherine Heigl filmben, amiben a főszereplő 27 esküvőn vett részt, de egyiken sem menyasszonyként.
Úgy érzem magam, mint aki épp rájött,
hogy a kedvenc szerelmes száma tulajdonképpen egy szendvicsről szól.
A héten pedig nem is egy, de rögtön két ehhez hasonló bejelentésben volt részem. Hétfő délután felhívott Klau (ő az a barátnőm, akinek már van egy tündéri kisfia), és kitalálta, hogy esetleg összefuthatnánk egy kávéra. Már ez nagyon gyanúsan hangzott, ugyanis mióta megszületett Bálint, Klaut maximum az utca végéig lehetett kicsalogatni egy barátnős program erejéig, hiszen minden szabadidejét lekötötte a kissrác. Persze igent mondtam neki, mert az utóbbi időben a négy fal között töltött hétfő délutánjaim majdnem olyan izgalmasak voltak, mint egy üres papírlapot bámulni 3 órán keresztül. De csak majdnem. Olvass még a témában
Kifogtál egy alfahímet? Próbáld ki a következő 5 praktikát, és lesz esélyed megtartani
A holdjegyed megmutatja, mi a valódi szeretetnyelved
Teszt: Melyik filmbeli férfi karakterrel alkotnátok tökéletes párt?
„Beteges, de néha a taszító volt főnökömre gondolok szex közben” – Elítélendő, ha szex közben a partnerem helyett másra gondolok?
Keserűség az örömben
Ahogy beléptem a kávézóba, rögtön kiszúrtam Klaut az egyik sarokban – olyan vidámnak és nyugodtnak látszott, amilyennek Bálint születése óta nem sokszor láttam. Nem egészen 15 perccel később pedig azt is megtudtam, mi ennek az oka: néhány hónap múlva egy újabb taggal bővül a család! Noha a reggeli hívása óta sejtettem, hogy ehhez hasonló bejelentésre készül, mégis nagyon feldobódtam a hírtől, hiszen nem minden nap fordul elő az emberrel, hogy az egyik barátnője gyermeket vár. És persze tudom, hogy az én életem ettől még nagyjából ugyanúgy fog zajlani, mint korábban, mégis legalább olyan izgatottnak éreztem magam, mintha enyém lett volna a nagy bejelentés. És nem sokkal később az is kiderült, hogy a nap tartogat még meglepetéseket.
A buszmegállóban álldogálva felpillantottam a Facebookra, és az első bejegyzés, ami megütötte a szemem, az volt, hogy egy régi ismerősöm megkérte a barátnője kezét. Persze mi más is lehetett volna? Egy újabb szerelmes pár érte el a következő mérföldkövet, míg én az elmúlt napokból annyit tudok felmutatni, hogy meglepően rövid idő alatt néztem végig a kedvenc sorozatom utolsó évadát. És akkor elfogott az az érzés, amit már régóta próbálok elnyomni magamban az ehhez hasonló bejelentések láttán. Irigység? Szomorúság? Körülöttem szinte mindenkinek forgatókönyv szerint halad előre az élete; megismerkednek életük szerelmével, összeházasodnak, családot alapítanak. És itt vagyok én. Hirtelen úgy éreztem, hogy le vagyok maradva. Mintha nálam egy kicsit belassult volna az idő, miközben a napok ugyanúgy telnek. Vajon mikor ért véget az az időszak, amikor a legnagyobb problémám az elszúrt frufrum volt, és az eljegyzések olyan ritkaságszámba mentek, mint manapság az, hogy valaki nincs fent Facebookon?
De mi van, ha velem van a baj?
Ha a szerelemről alkotott elképzelésem totál téves?
Ahogy ott álltam az esőben, úgy éreztem, szükségem lenne valakinek a társaságára, akinek bűntudat nélkül elárulhatom, hogy a lájk és a „gratulálok” mögött mi bújik meg valójában. És ki más juthatott volna eszembe, ha nem a legjobb barátnőm, Kitti? Úgyhogy kicsit arrébb vonultam az egyik ház tövébe, felhívtam telefonon, és néhány perc alatt ledaráltam neki az összes gondolatot, ami megfordult a fejemben az elmúlt néhány órában. Ő pedig türelmesen hallgatott, és egyszer sem szakított félbe.
– Szerintem ez teljesen normális. Biztos vagyok benne, hogy a világ összes egyedülálló emberének ez jár a fejében, amikor körülötte mindenki megházasodik. Persze kívülről az együtt érző vidámság tükröződik, ezért aztán azt hiheted, te vagy az egyetlen önző személy a társaságban. Tuti nem így van; még én is féltékeny vagyok egy kicsit, pedig aztán nem is ismerem azt a srácot, akit említettél.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
