Nincs kettő ugyanolyan
Kitti szavai valamennyire megnyugtattak, de hazudnék, ha azt mondanám, majd kicsattantam a jókedvtől, miután letettük a telefont. Már épp elindultam a buszmegálló felé, amikor egy idős bácsi mosolyogva megállított, és csak annyit mondott viccelődve: – Kedvesem, ha néhány év múlva sem találja meg a szerelmet, én szívesen megkérem a kezét. Eddig fel sem tűnt, hogy a beszélgetésnek egy harmadik fültanúja is van, így eléggé meglepődtem a váratlan ajánlat hallatán. – Ugyan, addigra biztos lecsapják a kezemről– válaszoltam egy mosoly kíséretében, amit a bácsi egy kedves nevetéssel viszonzott, majd tovább sétált.
És akkor eszembe jutott a listám, amit múlt héten írtam össze magamnak. „Bókot kapni egy ismeretlentől” – az elmúlt napokban épp ez volt az a pillanat, amikor a legkevésbé számítottam arra, hogy ez bekövetkezik. Hiszen, valljuk be, nem voltam épp a legjobb formámban a búskomor arckifejezésemmel és a párától bolyhossá vált hajammal. És mégis; ez lett az a nap, amikor életemben először megkérték a kezem – még ha nem is komolyan.
Ezek után kicsit vidámabban szálltam fel a buszra, majd ahogy lehuppantam az egyik ülésre, végignéztem az embereken. Néhány székkel arrébb két fiatal lány idézte fel a hétvégi bulit, nagy részletességgel rátérve arra, hogy egy bizonyos Máté milyen bókokkal halmozta el az egyiküket. Nem messze tőlük egy aktatáskás férfi pötyögött a telefonján megállás nélkül – valamiért az az érzésem támadt, hogy még ilyenkor is dolgozik… A busz végében pedig egy idős házaspár üldögélt nyugodtan, egymás kezét fogva, tökéletes harmóniában. Olvass még a témában
Van, aki a vérző orra indul be: 4 nagyon fura szexuális fétis
10 vallomás a férfiakról, akik tudták, hogy ő az Igazi
„Ő olyankor egyből szexelni akar” – Miért kopik ki a csókolózás a hosszú kapcsolatokból?
Amikor valakinek muszáj felemelnie a hangját – avagy mikor van rendben beleszólni más emberek párkapcsolatába?
Elmorfondíroztam: lehet, hogy valójában nem is létezik megszabott életút, amin mindenki végighalad. A képzeletünkben olyan egyszerűnek tűnik a dolog: felépítjük a karrierünket, mellette van egy tökéletes kapcsolatunk, amit szépen lassan a házasság és a gyerekek követnek. Ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. És aztán ott a valóság, amiben sosem létezik két teljesen ugyanolyan élet. Sosem járhatjuk be ugyanazt az utat. Akkor miért éreznénk magunkat rosszul amiatt, hogy mások kicsit korábban érnek el bizonyos mérföldköveket? Ez még nem jelenti azt, hogy nálunk sosem következik be, vagy hogy gond lenne velünk. És ha jobban belegondolok, nem is biztos, hogy tényleg házasságra és családalapításra vágyom. Hiszen még annyi mindent szeretnék megtenni, mielőtt eljutok abba a szakaszba. Előrébb jutni a ranglétrán; végigbulizni egy hétvégét a tengerparton; átélni az első randi izgalmát. Miért akarnám átugrani az utazást, csak hogy megálljak a célban azért, mert mások már eljutottak oda?
Végül is, az élet nem egy játék, ahol azokat a személyeket kiáltják ki győztesnek, akik előbb megházasodnak. Sem pedig azokat, akik örökké szingliként bulizgatnak. Hiszen ha belegondolunk, mindannyian győztesek vagyunk: élményekkel, barátságokkal, és olyan emlékekkel gazdagodunk, amik a legrosszabb napjainkon is segítenek továbblendülni. És az, hogy ezek életünk melyik szakaszában érnek el minket, idővel úgysem fog számítani. Úgyhogy ezzel a gondolattal a fejemben írtam még egy üzenetet Klaunak, amiben ismét gratuláltam a szuper hírhez. És tudod mit? Ezúttal tényleg az irigység legapróbb jele nélkül tettem ezt, hatalmas mosollyal az arcomon.
Gifek forrása: giphy.com
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
