Keserűség az örömben
Ahogy beléptem a kávézóba, rögtön kiszúrtam Klaut az egyik sarokban – olyan vidámnak és nyugodtnak látszott, amilyennek Bálint születése óta nem sokszor láttam. Nem egészen 15 perccel később pedig azt is megtudtam, mi ennek az oka: néhány hónap múlva egy újabb taggal bővül a család! Noha a reggeli hívása óta sejtettem, hogy ehhez hasonló bejelentésre készül, mégis nagyon feldobódtam a hírtől, hiszen nem minden nap fordul elő az emberrel, hogy az egyik barátnője gyermeket vár. És persze tudom, hogy az én életem ettől még nagyjából ugyanúgy fog zajlani, mint korábban, mégis legalább olyan izgatottnak éreztem magam, mintha enyém lett volna a nagy bejelentés. És nem sokkal később az is kiderült, hogy a nap tartogat még meglepetéseket.
A buszmegállóban álldogálva felpillantottam a Facebookra, és az első bejegyzés, ami megütötte a szemem, az volt, hogy egy régi ismerősöm megkérte a barátnője kezét. Persze mi más is lehetett volna? Egy újabb szerelmes pár érte el a következő mérföldkövet, míg én az elmúlt napokból annyit tudok felmutatni, hogy meglepően rövid idő alatt néztem végig a kedvenc sorozatom utolsó évadát. És akkor elfogott az az érzés, amit már régóta próbálok elnyomni magamban az ehhez hasonló bejelentések láttán. Irigység? Szomorúság? Körülöttem szinte mindenkinek forgatókönyv szerint halad előre az élete; megismerkednek életük szerelmével, összeházasodnak, családot alapítanak. És itt vagyok én. Hirtelen úgy éreztem, hogy le vagyok maradva. Mintha nálam egy kicsit belassult volna az idő, miközben a napok ugyanúgy telnek. Vajon mikor ért véget az az időszak, amikor a legnagyobb problémám az elszúrt frufrum volt, és az eljegyzések olyan ritkaságszámba mentek, mint manapság az, hogy valaki nincs fent Facebookon?
De mi van, ha velem van a baj?
Ha a szerelemről alkotott elképzelésem totál téves? Olvass még a témában
„Kigyógyítottam az aknés arcát, majd megcsalt”- Jártál már olyannal, akihez nem vonzódtál?
A „láthatatlan” szexuális identitás: így élnek az aszexuálisok
Hogyan csókol? Hogyan érint meg? Egy igazi férfi szerelmének tévedhetetlen jelei
„Miért mindent rajtam vezetsz le?” 5 toxikus párkapcsolati tulajdonság
Ahogy ott álltam az esőben, úgy éreztem, szükségem lenne valakinek a társaságára, akinek bűntudat nélkül elárulhatom, hogy a lájk és a „gratulálok” mögött mi bújik meg valójában. És ki más juthatott volna eszembe, ha nem a legjobb barátnőm, Kitti? Úgyhogy kicsit arrébb vonultam az egyik ház tövébe, felhívtam telefonon, és néhány perc alatt ledaráltam neki az összes gondolatot, ami megfordult a fejemben az elmúlt néhány órában. Ő pedig türelmesen hallgatott, és egyszer sem szakított félbe.