A többszörös intelligencia elmélete
A laikus közbeszédben és a pedagógiában a legismertebb modell Howard Gardner amerikai fejlődéspszichológustól származik, aki nem egyetlen intelligenciáról, hanem többféle, viszonylag önálló képességről beszélt. Az elmélet tudományos megítélése azóta is vitatott, mivel a kognitív idegtudomány eddig nem igazolta, hogy ezek a képességek egymástól teljesen függetlenek lennének. Gardner 1983-ban eredetileg hét típust különböztetett meg, később ezt nyolcra bővítette:
- Nyelvi intelligencia – a szavak, mondatok, árnyalatok érzékeny kezelése, jellemző az írókra és a jó előadókra.
- Logikai-matematikai intelligencia – az absztrakt gondolkodás, a mintázatok és összefüggések felismerése.
- Térbeli intelligencia – a vizuális és térbeli viszonyok érzékelése, tervezők, szobrászok és navigátorok erőssége.
- Testi-mozgásos intelligencia – a test finom irányítása és koordinációja, jellemzően sportolók és táncosok sajátja.
- Zenei intelligencia – ritmusok, hangmagasságok és dallamok felismerése, alakítása.
- Interperszonális intelligencia – mások szándékainak, hangulatának pontos leolvasása.
- Intraperszonális intelligencia – önismeret, a saját belső folyamatok megértése.
- Természeti intelligencia – érzék a növények, állatok és a természeti jelenségek megfigyeléséhez, rendszerezéséhez.
Gardner elmélete azért is fontos, mert rávilágít arra, hogy egy hagyományos iskolai teszt jellemzően csak a nyelvi és a logikai-matematikai területet méri igazán jól, miközben egy kiváló zenész vagy egy remek csapatszervező tehetsége teljesen kimarad a képből.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
