Több anyuka ismerősömmel is tartjuk egymásban a lelket: bár megtanultunk együtt élni a mostani helyzettel, mindannyian kicsit feszülten várjuk, mikor zár be az óvoda, vagy éppen mikor kell karanténba vonulunk…
A családod többi tagja? Ők nem kapták el a vírust?
Őket nem tesztelték szerencsére, mivel közvetlen kontaktok voltak, nekik is otthon kellett maradniuk így is, úgy is. A férjem teljesen tünetmentes volt végig, nem tudom, hogy ő már régebben átesett-e rajta, elkerülte, vagy csak egyszerűen nem produkált tüneteket. A gyerekeknek egyik délután 37 fölé ment a testhőjük, de be sem lázasodtak, ők is ennyivel megúszták az egészet. Ha nem figyelem árgus szemekkel a tüneteiket, valószínűleg észre se vettem volna ezt se. Ugyanúgy játszottak, mintha mi sem történt volna.
Sikerült kiderítened, hol lettél beteg?
Igen, már azelőtt, hogy kiderült volna a pozitív eredmény. Az előző hétvégén egy tréningen voltam, és az otthoni ismerősökkel telefonálva kiderült, hogy többen is betegek lettek. Mire az egész procedúra lejátszódott, már tudtuk, hogy öten biztosan pozitívak, mert ennyien produkáltunk addigra tüneteket.
Ez tehát azt jelenti, hogy öt-hat nap eltelt tünetek nélkül az esetedben.
Igen, mert a tréning szombaton volt, nekem pedig péntek reggelre lettek tüneteim. Ijesztő visszagondolni, hogy már ekkor is fertőzhettem másokat, de minden előírást betartottunk, és nem is tudok senkiről a távolabbi környezetemben, akik betegek lettek volna – leszámítva persze a tréningen résztvevőket, de őket ugye nem én fertőztem meg.
Felesleges is ezen stresszelned, hiszen gyakorlatilag bárhol elkaphatjuk a vírust.
Igen. Mindenesetre most örülhetek annak, hogy az anyukám és a nagymamám nem a szomszédban lakik, hanem jó 50 kilométerre tőlünk. Az viszont számomra megnyugtató volt, hogy akik a tréningen részt vettek, mind enyhe tüneteket produkáltak.
Hogyan telt a karantén?
Valójában nagyon jól, de persze ehhez kellettek a szerencsés körülmények is. A férjem meg tudta oldani itthonról a munkát, én a két kisgyerek mellett még csak besegítek időnként a volt munkahelyemen. Van egy nagy udvarunk, ahova ki tudtunk menni, és hasznosan is töltöttük az időt, mert kifestettünk két szobát. Jó volt ennyit együtt lenni, de azért akadtak nehézségek is, leginkább a bevásárlásban.
Anyukám volt nálunk egyszer egy adag élelmiszerrel, letette a kapuban, természetesen nem érintkeztünk vele. Ezen felül ismerősök hoztak friss zöldséget, gyümölcsöt, ugyancsak ezzel a módszerrel. Rendelni tudtunk készételeket, de a szokásos bevásárlás elmaradt, ez kicsit nehezítette a körülményeket. Egyébként gyorsan elment az idő, mert nekem onnantól kezdve indult a karantén, hogy igényeltem a tesztet, a többieknek a pozitív eredményemtől kezdve, plusz két napot kellett várniuk.
Rosszak voltak a körülmények a mintavételt tekintve, és későn érted el ebben az őrületben az orvosodat. Ezen kívül volt más rossz tapasztalatod?
Szerencsésen megúsztam ezt a betegséget (többiekről nem is beszélve), de azért az látszik, hogy nem minden van most a helyzet magaslatán. A kórházi körülményekbe nem láttam bele, de napokkal a karantén letelte után kaptuk meg azt a „vörös cetlit”, amit a rendelet alapján kötelezően ki kellett volna tennünk. Ezt egyébként másoktól is hallottam sőt, többen mondták azt is, hogy mire megkeresik őket tesztelés miatt, már lejárt a karanténjuk.
Rendőri ellenőrzés egyszer sem volt nálunk, de ebbe biztos közrejátszik, hogy kisvárosban élünk és nagyjából ismerjük a rendfenntartókat is. Egyszer elgurultak a házunk előtt, éppen kinn voltunk az udvaron, akkor viccesen megkértek minket, hogy továbbra is maradjunk otthon, mert semmi idejük nincs arra, hogy a karanténban levőket ellenőrizzék. Kicsit feszélyező volt, hogy egy hét alatt én is teljesen meggyógyultam, és úgy voltunk bezárva, hogy gyakorlatilag semmilyen tünetünk nem volt – persze tudtuk, hogy attól még fertőzhetünk.