Életmód / Egészség

10 nap karantén családostul: átestünk a koronavíruson

10 nap karantén családostul: átestünk a koronavíruson

A megszokottság nyugalmával vesszük tudomásul mindannyian, amikor a gyerekeink egy kis náthával térnek haza – úgy vélem, az óvoda elindulásakor jobban izgultunk a betegségek miatt, mint most. A barátnőmék óvodájában néhány hete mindenkit hazaküldtek, mert néhány pedagógus gyanús tüneteket produkált. A riadalom érezhetően nagy volt, de kiderült, hogy mindenki negatív. Aztán egyik nap szinte mellékesen kaptam egy üzenetet, hogy a barátnőm nem érzi túl jól magát, lázas, mázli, hogy a férje otthon tudott maradni és segíteni…

Mik voltak az első tünetek?

Nagyon hirtelen, a semmiből jelentkezett a 38 fokos láz és azt éreztem, fáj mindenem. Persze egyből a legrosszabbra gondoltam, de próbáltam lazán kezelni a helyzetet, mert nem akartam megijeszteni a gyerekeimet. Biztos, ami biztos alapon, a kislányomat nem engedtem óvodába menni, a kisfiam pedig még egyébként is itthon van velem. Hívtam a háziorvosomat, de őt nem értem el, csak az asszisztensét. Azt mondta, hogy másnap próbáljam meg ismét, úgyhogy vártam.

Rosszabbul lettél?

Érdekes módon nem. A szokásos módon próbáltam kezelni magamat: gyenge voltam, úgyhogy amennyit tudtam pihenni két gyerek mellett, annyit feküdtem az ágyban. Szedtem a C-vitamint, ittam a teát és másnap annyira jól lettem, hogy nem is hívtam fel az orvosomat. Gyakorlatilag minden tünetem elmúlt, még nevettem is magamon, hogy mennyire rá tudott szedni egy sima megfázás, és hogy nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni.

Akkor a kislányod is ment óvodába? 

Utólag azt mondom, nagy szerencse, hogy pont péntek reggelre lettem rosszul. Akkor persze bosszankodtam, hogy éppen hétvége előtt állunk, de ha nem így történik, biztos engedtem volna a kislányomat a többiek közé. Vasárnapra azonban új tüneteket tapasztaltam, amik már nagyon árulkodóak voltak.

Teljesen elment az ízérzékelésem és a szaglásom, valamint ismét belázasodtam.

Úgyhogy senki nem ment sehova, a teljes család azonnal önkéntes karanténba vonult, én pedig hétfőn végre elértem a háziorvosomat. Akkor már biztos voltam benne, hogy pozitív vagyok, de nem igazán tudtam, mi a teendő, meddig tart a karantén, vagy egyáltalán hogyan kell ezt az egészet lezongorázni. Telefonon beszéltünk, és kiderült, hogy csak engem fognak tesztelni. Mivel fiatalnak számítok és nem voltak súlyos tüneteim, egy kijelölt helyre kellett mennem a megyeszékhelyre, ők vörös zónának hívták. 

Sergey Tinyakov/istockphoto.com

Hogyan kell ezt a zónát elképzelni? 

Őszinte leszek, nem sok bizalomgerjesztő információval tudok szolgálni. Egy meglehetősen lepukkant alagsorban fogadtak, sorban kellett állnom másokkal, szóval kicsit szürreális volt az egész. A felszerelés maga modernnek és higiénikusnak tűnt, de az odakészített kis asztal és szék legalább annyi idős volt, mint maga az épület.

Sokan félnek a teszteléstől, nem volt nagyon kellemetlen, vagy éppen fájdalmas? 

Három órával a koronavírus teszt előtt nem volt szabad enni, inni, nem moshattam fogat sem. Maga a tesztelés nem volt vészes, én is rosszabbra számítottam. Egy pálcikával mindkét orrlyukamat és egy másikkal a torkomat „turkálták” meg. Nekem utóbbi kellemetlenebb volt, mert rettegek a hányástól, de egy öklendezéssel megúsztam az egészet.

Két nap múlva meg is jött az eredmény, ami a vártnak megfelelően pozitív lett. 

Súlyosabbak lettek a tüneteid? Vagy ismét jobban lettél?

Az ízérzékelésem és a szaglásom továbbra sem működött, megvolt a lázam is. Legjobban nekem a lábaim fájtak (de azokkal egyébként is vannak problémáim korábbról), görcsölgettek az izmaim. Igazából utóbbira vettem be egy-két fájdalomcsillapítót, meg a fejfájásomra. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdtem náthássá válni, ennyi volt az új tünet. Nem voltam magatehetetlenül rosszul, de azért éreztem, hogy nincs túl sok energiám és nem vagyok a toppon. 

A cikk a következő oldalon folytatódik. Kattints ide a lapozáshoz >>

Oldalak: 1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást