Gyerekként alig várta az ünnepeket: legyen az Húsvét, Pünkösd vagy Karácsony ezek a napok a békét, a nyugalmat, a semmittevés boldog óráit, és a kontrolálatlan dúskálást a finomságokban jelentették a számára. Mára már minden megváltozott: egy személyben felelt családja békés, boldog ünnepeiért, ami sokszor felért egy csatasorozattal. Amíg a többiek még az igazak álmát aludták, ő már a piacon tolongott az alapanyagokért.
Hazaérve feltette a tyúkot főni, megtisztította a zöldségeket, a burgonyát, összeállította a háromféle sütemény tésztáját, reggelit készített, reggeliztetett, futtában evett pár falatot. Mosogatott, leszedte a függönyöket mosni, lemosta az ablakokat, porszívózott, kivasalta az ünneplő ruhákat, feltálalta az ebédet, megsütötte a süteményeket, ünneplőbe öltöztette a lakást, levitte a szemetet, megvacsoráztatta a családot, felmosta a konyhát, elmosogatott, bezuhant az ágyba.
De képtelen volt elaludni, mert azon zakatolt az agya, hogy elfelejtette elővenni az ünnepi terítéket, és még papírszalvétáért is le kell majd szaladnia a kisboltba.
Gyerekként alig várta az ünnepeket. Családanyaként alig várta, hogy véget érjenek.