Beleírni vagy nem beleírni? Ez itt a kérdés. Vannak, akik szerint még előnyt is lehet kovácsolni abból, ha valaki „special skill”-ként tekint a gyereknevelésre.
Sokan hisznek benne, hogy az anyaság valóban fejleszthet bizonyos szakmai képességeket. „Sok kutatás azt mutatja, hogy az anyák valóban hatékonyabbak, és jobb mentorok. És amikor az anyák vezető pozícióba kerülnek, jövedelmezőbbé tehetik a céget.”– mondja Lauren Smith Brody, egy amerikai tanácsadó cég alapítója, amely a szülők munkába való visszatérését segíti elő. Azt mondja, kutatásai azt mutatják, hogy az anyukák tudják, hogyan kell kihasználni az időt, ami hatékonysághoz és jobb szervezőkészséghez vezet.
Ha a munkaadók hajlandók elismerni ezeket a készségeket, az anyaság említése jól mutathat az önéletrajzban.
Ugyanakkor a szakértők figyelmeztetnek rá, hogy önmagában az anyaság ténye még mindig inkább hátrányt jelenthet az önéletrajzban. A munkáltatók attól tarthatnak, hogy aki gyereket nevel, az többször fog otthon maradni a betegségek miatt, kevésbé rugalmas a szabadságok terén. Azt gondolhatják, hogy túlórákat sem lesz képes vállalni, mivel mindenképpen el kell mennie a gyerekéért az óvodába, iskolába.
Mi a helyzet itthon?
A hazai törvények szerint a munkáltató nem kérdezhet rá sem a családi állapotunkra, sem arra, hogy mik a jövőbeli terveink ezen a téren. A gyakorlatban azért nem egyszerű eltitkolni, ha gyerekünk van. A legtöbben persze nem is szeretnék letagadni a gyerek létezését.
Ha pedig már így is, úgy is ott szerepel az önéletrajzunkban, hogy az elmúlt két évet mondjuk gyesen töltöttük, a szakemberek szerint érdemes lehet kihangsúlyozni, hogy milyen, a megpályázott állás esetében releváns képességeinket fejlesztettük ezzel a tapasztalattal, hogy ezzel is kicsit eladhatóbbá tegyük az önéletrajzunkat.
Nekem személy szerint mindkét megközelítéssel volt már szerencsém találkozni. Volt már, hogy óvatosan fogalmazva, de mégis egyértelműen rákérdeztek, hogy mennyi időt van bölcsődében a gyerek, nekem mennyire rugalmas a „hozzáállásom” a munkaidőhöz. Megkérdezték, van-e segítségem, aki el tudja például hozni délután a lányomat, ha nekem egy plusz órát bent kell maradnom még.
Az anyák megítélésén sok múlhat
De minden ilyen kérdésre jut egy-egy pozitív visszajelzés is. Volt már olyan HR-es, akitől szó szerint azt hallottam, hogy ha két ugyanolyan kvalitású jelentkező közül az egyiknek van gyereke is, inkább fogja őt választani. Szerne az anyák hatékonyabban dolgoznak, jobban szervezik meg az idejüket, nem húzzák fölöslegesen az időt, hiszen a nap végén nekik el kell menniük a gyerekért, és semmi kedvük altatás után még a befejezetlen dolgaikat intézni.
Ezzel a megközelítéssel nekem csak két problémám van. Az egyik az, hogy noha az anyaság olyan kihívás, ami valóban segíthet bizonyos képességeink csiszolásában, természetesen lehet valaki úgy is felelősségteljes, hatékony, precíz és profi a multitaskingban, hogy nem nevel gyereket.
A másik, hogy bármennyire hízelgő is ez a hozzáállás, mégis egy nagyon szomorú dologra épül. Nevezetesen arra, hogy ma Magyarországon még mindig elsősorban a nők feladataként tekintenek a gyereknevelésre. Tőlük várják el, hogy mindenféle különösebb segítség nélkül álljanak helyt egyszerre több szerepben.
Persze, jó dolog, ha egy munkáltató értékeli ezt, de talán mégis jobb lenne, ha nem kellene úgy néznünk az anyákra, mint egy versenylóra, aki már étlen-szomjan is futott le derbiket, biztosan jó lesz arra is, hogy a kertet felszántsuk vele.