Noha nyelvészeti körökben erről sokan, sokféleképpen vélekednek, azt általában el lehet mondani, hogy feltehetőleg van egy életkor, ameddig a nyelvelsajátítás természetesebb és mélyebb – ennek az életkornak a végén, az úgy nevezett nyelvi sorompó lezárulása után már nehezebb lehet egy idegen nyelv elsajátítása.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a kisgyerekek sem varázsütésre tanulják a nyelveket, hanem valóban sok időt töltenek vele. Egy totyogó kisbabának valójában semmi más „dolga” nincs egész nap, mint hogy figyeljen, hallgasson és próbálkozzon önmaga kifejezésével.
Ha mindössze 6 ébren töltött órával számolunk is, ez fél év alatt több mint 1.080 órát jelent, míg egy felnőtt vagy iskolás ha egy intenzív program keretében, hetente mondjuk 12 órában tanul nyelvet, és képes ezt a tempót tartani, akkor is csak 288 órát tölt nyelvtanulással egy félév alatt, miközben más teendői is vannak. Olvass még a témában
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a korai nyelvtanulás nem árt a gyereknek, ha nem erőltetik azt rá, és ha természetes módon zajlik, de az sem veszít semmit, aki később kezd nyelveket tanulni – hiszen minden csak időráfordítás és szorgalom kérdése.
