Egy kisgyerek számára minden új, és minden információ a tudás gyarapodását szolgálja. De valóban szerencsés a nagy versenyszellemben már egészen korán iskolai órákra küldeni a gyereket? A kutatások szerint nem feltétlenül.
Nem használ, viszont árt
A psychologytoday.com-on nemrég megjelent cikk több korábbi tudományos vizsgálatot is áttekint, és arra jut, hogy ezek egybehangzó véleménye szerint azok a gyerekek, akik korai életszakaszban kezdtek hagyományos iskolai rendszerben tanulni, kezdetben jobb eredményeket mutattak, mint azok, akik csak játékos formában gyarapították az ismereteiket.
Ez a különbség azonban 1-3 év alatt elmosódott, később pedig a játékos formában tanuló gyerekek javára fordult. Ennél is fontosabb és szomorúbb eredmény azonban, hogy a tanulmányok szerint azok a gyerekek, akik tantermi keretek között vettek részt az oktatásban, hosszú távon rosszabb eredményeket mutattak szociális és érzelmi képességek terén, mint azok, akiket kisgyerekkorban nem terheltek a hagyományos oktatási és értékelési módszerekkel.
Mi a helyzet a nyelvtanulással?
A korai nyelvtanulást és a kétnyelvűséget rengeteg mítosz lengi körül, és míg tudományos körökben már sikerült megcáfolni néhány tévhitet, a tökéletes igazságot a kisgyermekkori nyelvtanulás minden szegmenséről természetesen a nyelvészek sem tudják kinyilatkoztatni.
Az elmondható, hogy a korai nyelvtanulás egészséges körülmények között nem okozhat semmiféle hosszútávú problémát a gyereknek, amennyiben azt nem erőltetik, hanem természetes úton zajlik – például, mert az egyik szülő anyanyelve más, vagy mert más nyelvű országban él a család, mint ahogyan otthon beszélnek.
A többnyelvű gyerekek egyébként a vizsgálatok szerint később is nyitottabbak, empatikusabbak maradnak, rugalmasabban tanulnak, és általában csakis előnyt kovácsolhatnak abból, hogy több nyelven is beszélnek.
De ha a második nyelvet nem természetes vagy játékos formában, hanem korán megkezdett, iskolai keretek között tanulják, az a fentebb is említett eredmények szerint a szociális képességekre már kevésbé szerencsés hatással lehet.
A kisgyerek agya szivacs, de nem varázsgömb
Sokszor mondjuk, hogy egy kisgyerek agya olyan, akár a szivacs, minden információt hihetetlen sebességgel szív magába, ezért aztán a nyelvtanulás sem okozhat nehézséget egy bizonyos korig.
Noha nyelvészeti körökben erről sokan, sokféleképpen vélekednek, azt általában el lehet mondani, hogy feltehetőleg van egy életkor, ameddig a nyelvelsajátítás természetesebb és mélyebb – ennek az életkornak a végén, az úgy nevezett nyelvi sorompó lezárulása után már nehezebb lehet egy idegen nyelv elsajátítása.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a kisgyerekek sem varázsütésre tanulják a nyelveket, hanem valóban sok időt töltenek vele. Egy totyogó kisbabának valójában semmi más „dolga” nincs egész nap, mint hogy figyeljen, hallgasson és próbálkozzon önmaga kifejezésével.
Ha mindössze 6 ébren töltött órával számolunk is, ez fél év alatt több mint 1.080 órát jelent, míg egy felnőtt vagy iskolás ha egy intenzív program keretében, hetente mondjuk 12 órában tanul nyelvet, és képes ezt a tempót tartani, akkor is csak 288 órát tölt nyelvtanulással egy félév alatt, miközben más teendői is vannak.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a korai nyelvtanulás nem árt a gyereknek, ha nem erőltetik azt rá, és ha természetes módon zajlik, de az sem veszít semmit, aki később kezd nyelveket tanulni – hiszen minden csak időráfordítás és szorgalom kérdése.