A narcisztikus emberek teljesen mást kommunikálnak a világgal, mint amit legbelül éreznek. A legtöbbször félénkek, szégyellősek, azonban ezt kompenzálva éppen azt hirdetik, hogy utolérhetetlenek, és mindenekelőtt különlegesek. De vajon milyen előnyökkel jár a karrierjükben, hogy így viselkednek? És mik azok a vonások, amiket érdemes ellesned tőlük?
A narcisztikus személyiségzavar egy létező mentális betegség, tehát nem egy választott dolog. Azonban az ezzel a problémával küszködő embereknek vannak olyan tulajdonságaik, amik kifejezetten előnyösek a karrier építése során – ezt „kívülállóként” is tudod kamatoztatni, amennyiben tudatosan figyelsz rájuk.
A Queen’s Egyetemen készült egy olyan kutatás, ami a narcisztikus emberek sikereit vizsgálta. Bizonyos élethelyzetekben természetesen háttérbe szorultak, pl. akkor, amikor megfelelően kellett reagálni az örömhírekre, és a rossz dolgokra, érthető módon ezekben a narcisztikus emberek nem jeleskedtek. Azonban úgy tűnt, hogy sokkal könnyebben érvényesülnek a munkahelyi feladatokat illetően, és gyorsabban elérik a magasabb fizetéssel járó posztokat, mint mentálisan egészséges társaik.
Mi lehet az oka?
A professzorok arra a megállapításra jutottak, hogy a narcisztikus emberek elsősorban a magabiztosságuknak köszönhetik a sikerüket, még akkor is, ha ez a magabiztosság tulajdonképpen egy képzelt dolog (hiszen a betegség maga éppen a bizonytalanságból ered). A narcisztikus emberek úgy vélik, mindenkinél jobbak és különlegesebbek embertársaiknál, ezért aztán azt kommunikálják, hogy kiváló munkaerők. Ezzel előnybe kerülnek az állásinterjúkon éppúgy, mint amikor már dolgozniuk kell az irodában.
Azt is közvetítik, hogy megérdemlik a jutalmat a teljesítményükért, tehát akkor szintén számolhatnak a kedvező elbírálással, amikor előreléptetésről, a felettesek kijelöléséről van szó. Magabiztosnak érzik magukat, és ezt is kommunikálják, a környezetük pedig nemes egyszerűséggel elhiszi, hogy méltóak a kinevezésekre, a jobb fizetésre és a vezetők is meg fognak tenni mindent annak érdekében, hogy megtartsák őket saját cégüknél.
Ez a magabiztosság felelős azért is, hogy a narcisztikus emberek gond nélkül elvállalják az új feladatokat, kihívásokat, ezzel pedig ismét pluszpontokat szereznek. Hiszen ki ne akarnak olyan munkaerőt, aki gyakorlatilag a végtelenségig terhelhető?
Főnöknek nem feltétlenül ideálisak
Általában az alkalmazottak átlátnak a szitán, és a magas beosztásban gyorsan lebuknak a narcisztikus személyiségek. Nem feltétlenül azért, mert nincs meg minden tulajdonságuk, ami egy főnöktől elvárható, hanem mert nem mindig párosul szakértelemmel a fellépésük. Persze, utóbbi sincs kizárva, de akkor általában előtérbe kerül személyiségük árnyoldala. Hajlamosak a hatalmaskodásra, zsarnokoskodásra, és nem igazán tudnak részvétet mutatni, márpedig annak, aki nem csak főnök, hanem vezető is szeretne lenni, ez elengedhetetlen.
A narcisztikus főnökök könnyen elveszíthetik türelmüket, nem szívesen vesznek részt a csoportmunkában és sokszor nehezen kezelik azokat a mindennapos feladatokat is, amik közvetlen érintkezéssel, kommunikációval járnak.