Általában mindenkinek vannak gazdag rokonai. Olyan rokonok, akik nagyon-nagyon messze élnek tőlünk, (azaz nem csak a családfánkon „távoli” rokonok) s néhanap úgy gondolják illik meglátogatni a „szegény vidéki” rokont. Ilyenkor aztán felfordul az életünk – annak ellenére, hogy semmit sem bízva a véletlenre jó előre bejelentkeznek hozzánk. Árpi bácsiék érkezése felért egy díszbemutatóval: legutóbb is méretes lakóbusszal gördültek be elénk, nem kis feltűnést keltve az utcánkban. (Mondjuk ez volt a céljuk.) Pillanatok alatt megszállták a házat: alig győztük utánuk hurcolászni a csomagjaikat. - Hát! Itt nem sok minden változott az elmúlt 5 évben…- veregette meg lesajnálóan édesapám vállát, majd „vadonatúj” cicababa feleségével (aki alig múlt 18) szó nélkül nekiesett a tiszteletükre elkészített ünnepi ebédnek. - Ez viszont finom volt. Németországban nem sokszor ehetünk ilyet – törölgette meg a száját elégedetten, majd leplezetlen gúnnyal az arcán folytatta: - Nem tudom, mit csináltok rosszul, de valamit biztosan, ha ennyire nem fut a szekeretek. Mi kétévente lecseréljük a bútorainkat, háromévente az autóinkat, ilyen tányérokból még a kutyáinkat sem etetjük – bökdöste „ünnepi” étkészletünk egyik hibátlan tányérját undorral. - Az jó. – dörmögte apu, de látszott, nem sok választja el attól, hogy melegebb éghajlatra küldje. - Ti is, ha kicsit bátrabbak lennétek és kijönnétek dolgozni, hamar összekapnátok magatokat. Ott majd megvesznek a jó szakemberekért. Egy kőműves halálra keresheti magát, ha elég ügyes. Lenne új autód, felújíthatnád a házat, jutna nyaralásra, az asszony lecserélhetné a bútorokat, boldogabbak lehetnétek, Te lecserélhetnéd a… - Köszönöm, de nem. – vágott közbe apu - Én nem cserélek le semmit, Minek lecserélni azt, ami jó, és boldoggá tesz. Tudod, én nem attól vagyok boldog ember, hogy sok pénzem van, és lányom korúakkal flangálhatok nevetségessé téve önmagam… Árpi bácsi elvörösödött, de nem szólt semmit. Másnap fontos telefonhívást kapott, és „haladéktalanul” vissza kellett utazniuk Németországba. Azóta a „világhálón” át tartjuk a kapcsolatot. Ott persze folytatja a hencegést. Azért kíváncsi lennék rá mennyire gazdag? De nem tudhatjuk meg – mert azon felvetésünket, hogy a nyáron 1 hétre kiutaznánk hozzájuk elintézte egy kétsoros üzenettel: „ Sajnálom, de jelenleg nem tartózkodunk otthon. Kiküldetésen vagyok egész évben – rengeteg a munka. Majd jelentkezem, ha alkalmas lesz.” Ennek immár 4 éve…
Általában mindenkinek vannak gazdag rokonai. Olyan rokonok, akik nagyon-nagyon messze élnek tőlünk, (azaz nem csak a családfánkon „távoli” rokonok)…
Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
