A közös múlt sem számított annyit, mint hittem
Egy barátságban, ahogy egy párkapcsolatban is, van egy pont, amikor rájössz, hogy a másik oldal nem törekszik igazságosságra, csak egyszerűségre. Egyszerűbb volt nekik megtartani azt, akit régebb óta ismertek, egyszerűbb volt nem belegondolni abba, hogy hét éven át én is ugyanolyan súllyal voltam ott az életükben. A közös múlt hirtelen nem számított annyit, mint hittem.
Van egy másik barátnőm, Nóri, aki nem volt benne ebben a körben, és amikor elmeséltem neki az egészet, csak annyit mondott: „Tudod, ami igazán fájt neked, nem az elutasítás volt, hanem az, hogy rájöttél, mennyire feltételes volt az egész.” Nem tudtam vitatkozni vele. Az embernek van egy naiv elképzelése arról, hogy a barátság független attól, kivel jársz éppen, aztán egyszer csak szembesül azzal, hogy a közös baráti kör néha csak egy megosztható tulajdon, amit két ember birtokol, és amikor szétválnak, valamelyiküknek le kell mondania róla.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
