De mégis, minden vitánk, és minden bosszantó szokásuk ellenére hálás vagyok azért, hogy tesókkal nőhettem fel.
Gyerekként egészen máshogy tekintünk a tesókapcsolatokra. Valahogy olyan természetes, hogy ők ott vannak a szobájukban, bármikor átmehetek hozzájuk, és mindegy, min kapunk össze, EGYSZERŰEN MUSZÁJ kibékülnünk. Olyan nincs, hogy soha többé nem beszélünk egymással! Ahogy viszont teltek az évek, és szép lassan mindenki kirepült otthonról, rájöttem, hogy mennyire értékelni kell a közös pillanatokat. És hogy egyébként milyen sokat is köszönhetek nekik. Mert bár régen hosszasan veszekedtünk anyukámmal azon, hogy miért nekem kell vigyázni a többiekre, amikor inkább a barátaimmal akartam lenni, rengeteg felelősségtudatra tettem szert.
Rájöttem, hogy mit jelent vigyázni valakire, akinek – akármennyire is tagadja – szüksége van rám.
Hogy mit jelent megcsinálni a vacsorát, figyelni, hogy megcsinálják a leckét, és ne essen bajuk, amikor hátat fordítok. Ma már tudom, mit jelent felelősségteljesnek lenni! Olvass még a témában
Ezt teszem, ha nyilvános helyen hisztiző gyereket látok – és neked is ezt kellene
„Anyósom kiakadt, hogy már nincs hatalma a férjem felett” – amikor a férfi határt húz az anyjával kapcsolatban
Hiába láttad a mintát, ha nem teszel semmit: a családállítás után jön a neheze
„Mit tegyek, ha pasik nélkül boldogabb vagyok…?” Negyven felett sok nő jár ebben a cipőben
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
