A baráti beszélgetéseink során a velem történt régi eseményeket is olyan részletességgel tudja elmesélni, mintha az minimum a saját életének egyik legfontosabb momentuma lett volna. Amikor meséli a sztorikat, persze beugrik, hogy „ja, tényleg, volt ilyen”, de még akkor sem rémlik semmi olyan tisztán, mint neki. Egy ilyen ember mellett még az is úgy érzi, hogy semmire sem emlékszik a gyerekkorából, akire ez amúgy egyáltalán nem igaz – és akkor képzelj el engem…
