Néhány évvel ezelőtt a kezembe került egy könyv, amiről első ránézésre azt gondoltam, hogy pont olyan lesz, amilyeneket alapból kerülni szoktam. Motivációs, harsány, kicsit túl lelkes. Jen Sincero Vagány vagy című könyvéről van szó, amit végül mégis elolvastam – és meglepően sok minden ott maradt velem belőle.
Nem azért, mert hirtelen hinni kezdtem volna a manifesztáció mindenhatóságában, hanem mert egy nagyon egyszerű, de annál kellemetlenebb kérdést tett fel: mi a fenét nevezünk egyáltalán sikernek?
Addig a pontig a siker számomra – mint valószínűleg sokaknak másoknak is – szinte kizárólag összehasonlításban létezett. Nézettségekben, számokban, elismerésekben, másokhoz képest elfoglalt helyekben. Elvégre ez az, amit gyerekkorunk óta tanítanak nekünk: kinek lett a legjobb a dolgozata, ki fut gyorsabban, kinek van több nyelvvizsgája. Olvass még a témában
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
5 jel, hogy egy találkozásnak több jelentősége van, mint gondolnád
Szeretem a barátnőimet, de nem vagyok hajlandó mindenkivel egyszerre utazni – és erről nyíltan beszélnünk kéne
3 dolog, amit minden iskolareggelen megteszek, hogy mindenkinek jobb legyen a napja
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
