Néhány évvel ezelőtt a kezembe került egy könyv, amiről első ránézésre azt gondoltam, hogy pont olyan lesz, amilyeneket alapból kerülni szoktam. Motivációs, harsány, kicsit túl lelkes. Jen Sincero Vagány vagy című könyvéről van szó, amit végül mégis elolvastam – és meglepően sok minden ott maradt velem belőle.
Nem azért, mert hirtelen hinni kezdtem volna a manifesztáció mindenhatóságában, hanem mert egy nagyon egyszerű, de annál kellemetlenebb kérdést tett fel: mi a fenét nevezünk egyáltalán sikernek?
Addig a pontig a siker számomra – mint valószínűleg sokaknak másoknak is – szinte kizárólag összehasonlításban létezett. Nézettségekben, számokban, elismerésekben, másokhoz képest elfoglalt helyekben. Elvégre ez az, amit gyerekkorunk óta tanítanak nekünk: kinek lett a legjobb a dolgozata, ki fut gyorsabban, kinek van több nyelvvizsgája. Olvass még a témában
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
„A gond az, hogy azt hiszed, van időd…” – 10 kőkemény idézet, ami nem esik jól, de fontos tudni
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
