A siker másokhoz képest, relációkban létezik csupán.
És ez az a terep, ahol szinte lehetetlen nyerni. Mert mindig van valaki, aki többet keres, nagyobb közönséget ér el, gyorsabban halad, látványosabban „megcsinálja”, amit mi nem.
A könyvben volt egy példa, ami különösen betalált. Arról szólt, hogy játszhatsz egy stadionokat megtöltő, világszerte turnézó zenekarban, de ha közben folyamatosan a Metallicához méred az eredményeidet, akkor jó eséllyel soha nem fogod sikeresnek érezni magad. Miközben objektíven nézve olyan pozícióban vagy, ami millió garázszenekarban próbálkozó fiatal számára elérhetetlen álom. Ez a gondolat akkor kellemetlenül sokáig visszhangzott bennem.
A külső mércével mért siker
Rájöttem, hogy a sikereimet szinte kizárólag relációban értelmeztem addig én is. Kihez képest tartok itt? Ki van előttem? Ki csinálja jobban? A probléma ezzel nem az, hogy néha inspiráló lehet mások eredményeit nézni, hanem az, hogy ez a mérce folyamatosan változik. Ha mindig kifelé nézünk, a sikerünk soha nem lesz stabil, és a legsötétebb pillanatokban nem is biztos, hogy erőt ad a folytatáshoz, ha nem látjuk, hogy ebben a versenyben előbbre visz bennünket az, amiben eredetileg hittünk. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. szeptember 26. a numerológia szerint: nagylelkűség és lelki beteljesülés
Egy őszi alapanyag, amit eddig rosszul használtál, pedig igazi komfortkaja lehet belőle
A toxikus munkahelyem leggonoszabb trükkje: elhitették velem, hogy nem vagyok elég jó
Beírtam a naptáramba, hogy „spontaneitás” – Így egyensúlyozok a kreatív énem megőrzése és a teendőim között
A valódi fordulat akkor jött, amikor elkezdtem másfajta kérdéseket feltenni magamnak. Nem azt, hogy „elég jó vagyok-e”, hanem azt, hogy jól érzem-e magam abban, amit csinálok. Hogy szeretem-e a munkám mindennapjait, nem csak az eredményeit. Hogy meg kellett-e alkudnom olyan dolgokban, amik számomra fontosak. Hogy önazonos tudtam-e maradni, vagy csak egy külső elvárásnak próbáltam megfelelni.
Ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve minden kétségem megszűnt, vagy hogy nem érdekelnek többé a számok – hiszen én is fizetésből élek, és igen, nekem is jól esnek a hagyományos értelemben vett „eredmények” is. De ezek a külső adatok a helyükre kerültek. Már nem ezek határozzák meg az önértékelésemet. Ha egy projekt nem hoz azonnali, látványos sikert, az nem automatikusan kudarc. Lehet egyszerűen csak egy olyan lépés, ami belül épít, tapasztalatot ad, vagy közelebb visz ahhoz, amit hosszú távon szeretnék. És lehet, hogy nem is tesz hozzá semmihez semmit, pusztán csak élvezem – ez azért nem egy utolsó szempont az életben, amibe véges számú rendelkezésünkre álló nappal érkezünk.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
