A Freudenberger és North által leírt modell 12 szakasza a következő:
- Bizonyítási kényszer: az ember folyamatosan szeretné bizonyítani az értékét, és egyre magasabb elvárásokat támaszt magával szemben.
- Még keményebb munka: egyre több feladatot vállal, nehezen delegál, és úgy érzi, mindent neki kell megoldania.
- A saját szükségletek elhanyagolása: háttérbe szorul az alvás, a pihenés, a mozgás és a társas élet.
- A konfliktusok elfojtása: az érintett nem foglalkozik a feszültségekkel, inkább megpróbálja figyelmen kívül hagyni őket.
- Az értékek átalakulása: a munka vagy a teljesítmény mindennél fontosabbá válik, a korábbi örömforrások elveszítik jelentőségüket.
- A problémák tagadása: fokozódik az ingerlékenység, a türelmetlenség, és az érintett egyre gyakrabban okol másokat a nehézségeiért.
- Visszahúzódás: csökken a társas érintkezések iránti igény, az egyedüllét egyre vonzóbbnak tűnik.
- Viselkedésváltozás: a környezet számára is feltűnővé válik, hogy az illető másként reagál a megszokott helyzetekre.
- Deperszonalizáció: elidegenedhet önmagától és másoktól, úgy érezheti, mintha kívülről szemlélné a saját életét.
- Belső üresség: egyre nehezebben talál örömet bármiben, ezért különféle pótcselekvésekkel próbálhatja kitölteni az ürességet.
- Depresszió: megjelenhet a tartós reménytelenség, a motivációvesztés és a mély lelki kimerültség.
- Teljes kiégés: a fizikai és mentális kimerültség olyan mértékűvé válhat, hogy az érintett már a mindennapi feladatait is nehezen tudja ellátni.
Fontos, hogy ezek a szakaszok nem mindenkinél ugyanígy és ugyanebben a sorrendben következnek be. A modell a kiégés lehetséges folyamatát szemlélteti, nem pedig olyan diagnosztikai skála, amely alapján önmagában megállapítható valakinek az állapota.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






