Mintha az lenne a függetlenség bizonyítéka, hogy nincs szükségünk senkire
Pedig szerintem az igazi függetlenségbe az is belefér, hogy azt mondom: elfáradtam, és jár nekem, hogy valaki átvegye a terheket. Nem érzem magam kevesebbnek attól, hogy nem tudok mindent egyedül elvinni. És attól sem, ha azt mondom: ezt most nem bírom. Megtennéd helyettem?
Mégis sok nő számára ez elképesztően nehéz.
Mert a segítségkéréshez először be kell vallani, hogy valamit nem tudunk egyedül megoldani. És ha egész életünkben azt hallottuk, milyen büszkének kell lennünk arra, hogy mindent kibírunk, akkor könnyű úgy érezni, hogy a segítségkérés valamilyen személyes kudarc. Olvass még a témában
Női magány járvány, amitől nem a szinglik szenvednek, hanem azok, akik rossz kapcsolatban élnek
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
Elbűvölnek, de ne dőlj be nekik – 4 születési hónap, aki profi a bókolásban
„Nem főznek, nem akarnak gyereket, nem jó nekik semmi” – A mai férfiak miért utálják a nőket?
Pedig nem az.
Az, hogy valaki elbír egy húszkilós terhet, nem jelenti azt, hogy húsz kilométeren keresztül is neki kell vinnie.
Talán ezt felejtjük el a legerősebbnek tartott nők esetében. Azt látjuk, hogy működnek. Ezért feltételezzük, hogy jól vannak.
Ha egy anya minden reggel elviszi a gyerekét iskolába, utána dolgozik, délután bevásárol, este vacsorát főz, majd még válaszol néhány munkahelyi e-mailre, akkor hajlamosak vagyunk azt mondani: elképesztő, hogy mennyi mindenre képes.
Pedig lehet, hogy az első mondat, amit mondanunk kellene, nem ez.
Hanem az, hogy: nem kellene ennyit csinálnod egyedül.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
