Egy hétvégi telefonhívás volt az utolsó csepp
Azon a szombaton a főnököm egy olyan ügyben keresett, amelyet már pénteken is átbeszélhettünk volna. Egy ügyfél módosítást kért az egyik anyagon, és szerinte ezt még hétfő előtt jó lett volna elintézni. Amikor megkérdeztem, miért nem várhat a következő munkanapig, csak annyit válaszolt, hogy jobb lenne minél hamarabb lezárni.
Letettem a telefont, és egy ideig csak ültem a konyhában. Nem maga a feladat zavart igazán, hanem az érzés, hogy már a hétvégéimet sem tekinthetem teljesen a sajátomnak.
Eszembe jutott, hányszor mondtam le programot vagy szakítottam félbe egy családi beszélgetést azért, hogy azonnal válaszoljak egy munkahelyi megkeresésre.
Ekkor fogalmazódott meg bennem először igazán, hogy változtatnom kell. Nem akartam összeveszni a főnökömmel, és azt sem szerettem volna, hogy úgy tűnjön, nem vagyok elkötelezett a munkám iránt. Egyszerűen csak azt akartam, hogy a munkaidőn kívüli időm ismét valóban szabad legyen. Olvass még a témában
„Úgy viselkedett, mintha a szolgái lettünk volna” – Idegenvezetők mesélnek a legpofátlanabb turistákról
A zsémbes feleség, a kövér legjobb barátnő és a buta szőke: „vicces”, azaz valójában szexista női karakterek filmekben
„Meghívott az esküvőjére, de semmit nem tudtam a vőlegényről” – mikor jöttél rá, hogy a barátságaid felszínesek?
Azt hittem, átlagos bébiszitter munka lesz – aztán megtudtam, mivel foglalkozik az anya
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






