A mártír
A férjem tudja, hogy – túlságosan is – szeretem a bort, ezért vett a szomszédos faluban egy kis szőlőt és elkezdett saját bort termeszteni. Azt mondta csak nekem csinálja, én pedig egyszerre voltam hálás és kezdtem el rettegni. Mert ez azt jelentette, hogy szinte ingyen jutok végtelen mennyiségű alkoholhoz és még annyi visszatartó erő sem lesz, hogy ég a pofám a kisboltban, hogy megint négy üveggel viszek haza.
Mindenki tudja hogy iszom, a férjem pedig valahol szintén függő, mert az ő élete a mártírsága körül forog. Ő a mintaférj, akit mindenki egyszerre sajnál és magasztal, mert annak ellenére szereti a feleségét, hogy az asszony iszik. Ez a mi toxikus párkapcsolati dinamikánk. Ő a mártírszerepben tetszeleg, én pedig alkoholba fojtom a frusztrációm, mert nincs erőm változtatni.
