Hiszem, hogy a lépcsőház és az ajtók nyitva állnak előttünk, de ahhoz, hogy feljebb akarjunk jutni, kell egy hajtóerő, aminek életben tartása kizárólag rajtunk múlik. Nem várhatjuk mástól. Lehetnek segítőink, ösztönzőink, de a drivert csak mi frissíthetjük.
Azonban azt, hogy észrevesszük-e az elfáradást, a környezet is meghatározza. Magányosan, beszűkülten élni egy buborékban veszélyes lehet. Ugyan 360 fokos a panoráma, de a gömb fala nem fogja engedni, hogy átlépj a határaidon.
Ráadásul az éberség megőrzésére az sem feltétlenül jelent biztosítékot, ha sokan vesznek körül, vagy sűrűek a mindennapok, mert ha ugyanazon személyek ugyanazon az emeleten róják a köröket, téged sem fognak arra inspirálni, hogy irányt és szintet válts. Olvass még a témában
Vajon mi lehet annak az oka, ha az, aki egyszer már az emelkedést választotta, nemhogy stagnál, hanem visszafordul? Miért fogy el az energia, a lendület? Miért válunk passzívvá magunkkal szemben? Miért nem marad elég fontos a megtartás, a növekedés, az egyre nagyobb rálátás az életre, a lehetőségeinkre, a magasságra?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
