Fiús anyukaként sok olyan helyzettel találkozhat az ember, ami pusztán a nemi különbségekből adódóan is fejtörést okoz, vagy egyszerűen csak váratlanul éri a kezdő anyukát. Ezúttal saját tapasztalataimat osztom meg egy két éves örökmozgó kisfiú anyukájaként.
Munkagép-imádat
Fogadni mernék, hogy a legtöbb fiús anyuka számára ismerős az a szituáció, mikor elindulunk a gyerkőccel motorozni vagy bicajozni, de ha belefutunk a közelben egy építkezésbe, garantáltan nem jutunk sokáig… Nincs mese, meg kell állni, és csak nézni, ahogy dolgoznak a gépek, forognak a fogaskerekek, markol a markoló, emelkedik a daru.
A kisfiam teljesen lenyűgözve bámulja a munkagépeket és azok irányítóit, én pedig eleinte feszengve, majd teljes belenyugvással állok mellette, és várom, hogy mikor unja meg (mert én már unom, persze). A munkások pedig, akik korábban beszólogattak meg füttyentettek nekem (és minden nőneműnek, aki a látóterükbe került), elnézően mosolyognak, anekdotáznak a saját gyerekükről, unokájukról, és az sem ritka, hogy felengedik a fiamat a munkagép vezetőfülkéjébe.
A kisfiam teljesen lenyűgözve bámulja a munkagépeket és azok irányítóit, én pedig eleinte feszengve, majd teljes belenyugvással állok mellette, és várom, hogy mikor unja meg (mert én már unom, persze). A munkások pedig, akik korábban beszólogattak meg füttyentettek nekem (és minden nőneműnek, aki a látóterükbe került), elnézően mosolyognak, anekdotáznak a saját gyerekükről, unokájukról, és az sem ritka, hogy felengedik a fiamat a munkagép vezetőfülkéjébe.