És most nem olyan apróságokra gondolok, mint hogy az elkövetkező hónapokban nem kell belepasszíroznod magad a télikabátodba, vagy lámpafény mellett gubbasztanod a lakásban délután 5-kor. Na nem mintha ezek nem lennének fantasztikus dolgok, de ezúttal valami egészen más járt a fejemben. Mióta elkezdett sütni a nap, és a hőmérő higanyszála is fokozatosan kúszik felfelé, úgy tűnik, mintha a világ telis-tele lenne lehetőségekkel. Még a levegőben is érezni, hogy szinte bármi megtörténhet, csak észre kell vennünk az apróságokat. Arról nem is beszélve, hogy ezerszer könnyebb a reggeli kelés, ha a nap süt be az ablakon; és nem az utcai lámpafény.
Mivel az előző héten több munkatársam is szabadságot vett ki, a napjaim reggeltől késő délutánig munkával voltak betáblázva – igen, még a hétvégéim is. Épp ezért úgy gondoltam, hogy végre rám fér egy kis pihenés és szórakozás. Az első gondolatom természetesen a legjobb barátnőm, Kitti volt, aki barátságunk kezdete óta (ami azért elég régre nyúlik vissza) most először igazán szerelmes. Ami – mint ahogy arra rá kellett jönnöm – két dolgot jelent: Olvass még a témában
„Már belenyugodtam, hogy egyedül maradok, amikor találkoztunk” – Szerelmi történetek 45 felett
„Abban a pillanatban számomra a legszebb nő a Földön” – Férfiak arról, hogy figyelik-e a női testet az ágyban
A pszichológusok szerint ez hozza meg leginkább a nők kedvét a szexhez – Nem az, amit elsőre gondolnál
Nem csak „az” a megcsalás: a hűtlenségnek 6 típusa van
1. Szinte mindenről az új barátja jut eszébe, kezdve a pihenéstől egészen a vajas kenyérig.
2. Mivel kevés a szabadideje, igyekszik minél többet lenni a sráccal, emiatt pedig velem annyival kevesebbet tud.
Persze nem haragudtam meg rá emiatt, hiszen mindenki tudja, hogy egy kapcsolat elején állandóan együtt akarsz lenni a másikkal. Ráadásul Kitti minden csalódásomnál mellettem állt, így a minimum, hogy megértő vagyok vele szemben. Mikor már épp kezdtem beletörődni, hogy maximum egy kis városligeti séta lesz a délutáni program (egyedül… vagy esetleg egy nagy adag fagylalt társaságában), ketten is rám csörögtek telefonon.
Ami csak játéknak indult…
Az egyikük Klau volt; ő az a barátnőm, akinek már van egy tündéri kisfia, és hamarosanismét gyarapodni fog a családja. Emiatt sajnos elég ritkán jut időnk beszélgetni (találkozni meg pláne), de a kapcsolatunk ettől függetlenül is nagyon szuper. Ma délután elég sok elintéznivalója akadt, és úgy volt, hogy az anyukája vigyáz Bálintra, aki azonban elkapott valami csúnya megfázást, és nem merte bevállalni a kisfiút. Így én maradtam Klau utolsó reménysége; hogy is mondhattam volna nemet? Ráadásul a fagyival sétálgatás amúgy sem olyan program, amit ne lehetne áttenni bármelyik napra.
A másik pedig Bence volt. Az igazat megvallva az utóbbi időben kicsit megritkultak a beszélgetéseink, és fogalmam sincs, mi lehet az oka. Na jó, azért egy tippem lenne; valószínűleg a legutóbbi közös bulinkon neki is megfordult a fejében, ami nekem, és szükségünk volt egy kis időre, hogy akapcsolatunkat újra a régi mederbe tereljük vissza. Szóval úgy éreztem, a mostani találkozásunk döntő lesz – ugyanis felajánlotta, hogy szívesen csatlakozik hozzám bébiszitternek délután.
Úgyhogy nem egészen fél óra múlva már hármasban vágtunk neki a Városligetnek – és még fagyim is volt. Hát kell ennél jobb? A napunk pedig tényleg jól alakult. Megmutattunk Bálintnak mindent, kezdve a vártól egészen a Hősök teréig, ami – talán mondanom sem kell – a lehető legkisebb mértékben sem érdekelte őt. Ellenben ajátszótér nagyon is lekötöttea figyelmét, úgyhogy egy rövid séta után Bencével egy padon kötöttünk ki, míg ő vidáman csúszdázott a többi kisgyerekkel.
– Igazán édes kisfiúk van. Ő az abban a zöld nadrágban, igaz? – szólított meg minket egy idős hölgy a szomszéd padról.
via GIPHY
Életemben ez volt az első alkalom, hogy azt hitték, komplett családom van, férjjel és gyermekkel együtt. Már épp el akartam mondani a néninek, hogy félreérti, mi csak barátok vagyunk, ő pedig nem az én fiam, amikor Bence egy hirtelen ötlettől vezérelve belement a játékba.
– Igen, ő az, köszönjük. Idén lesz négy éves. Hihetetlen, hogy repül az idő, nem igaz? – válaszolta, furcsa fél mosollyal az arcán.
És ez volt az a pont, ahol én is becsatlakoztam a játékba, ami aztán a nap további részében feldobta a kedvünket. Már éppen azt ecseteltük, milyen szülinapi bulit fogunk csapni Bálintnak, amikor odarohant hozzánk, és „Dóri néni” felkiáltással megkérdezte, felhívjuk-e telefonon az anyukáját, mert nagyon hiányzik neki. A kis játékunk itt meg is szakadt, de talán jobb is, mert a fejemben egyre furcsább gondolatok jelentek meg. Például, hogy Bence egy nap milyen jó apa lesz. És hogy milyen klasszul áll neki ez a póló, ami épp rajta van. És egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy talán mégsem kizárólag barátként tekintek rá.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
