Tíz évvel ezelőtt egy fodrász székben ülve néztem a tükörbe, és nem ismertem fel magam. Pár perccel korábban még azt mondtam, hogy „csak egy kicsit vágjon belőle”, a fodrász pedig bólintott, mintha értené. Aztán a földön heverő tincsekből láttam, hogy nem értette. Hazafelé úgy mentem végig az utcán, mintha mindenki engem nézne, és otthon kimondtam: soha többé. Most ennyi idő elteltével, mégis újra bizalmat szavaztam valakinek. Ha kíváncsi vagy mi lett belőle, akkor olvass tovább, hátha te is tanulsz a történetemből.
A fogadalom, amit tényleg betartottam
Ezt a fogadalmat nem lehet könnyű szívvel megszegni, mert tíz éven át tényleg betartottam. Magam vágtam a végeket, vettem hajfestéket a drogériában, és mindig ugyanazt a frizurát hordtam, mert az volt az egyetlen, amiről tudtam, hogy nem fog elromlani. Ha valaki megkérdezte, ki vágja a hajamat, nem árultam el, hogy saját magam. Nem akartam elmondani, hogy attól félek, ha valaki újra a kezébe veszi az ollót, megint nem fogok hasonlítani önmagamra.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
