Véleménycikk: Schuszter Borka
Mire végre a karácsonyfa alá kerülnek az ajándékok, már túl vagyunk a bevásárláson, a takarításon, a sütés-főzésen, az ajándékok becsomagolásán, a családi logisztikán, és azon a kisebb idegösszeomláson, amit az okozott, hogy december 23-án este kiderült, hogy valaki még mindig nem vette meg a nagypapának szánt ajándékot.
Aztán ott ülünk a szépen megterített asztalnál, és próbálunk ünnepi hangulatba kerülni.
Mert hát ezért csináltuk az egészet, nem?
Közben egyre többen próbálunk határokat húzni. Nem vállalunk el minden családi programot, nem sütünk nyolcféle süteményt, nem utazunk végig három megyét két nap alatt, és talán még azt is megengedjük magunknak, hogy idén ne mi rendezzük be a nappalit úgy, mintha egy karácsonyi katalógus fotózására készülnénk. Olvass még a témában
„Ha ezt rendeli az étteremben, rögtön tudom, hogy igazából nem gazdag” – Ultragazdagok mesélnek arról, mi leplezi le, aki csak gazdagabbnak akar tűnni
Ezt hozza 2026. október 29. a numerológia szerint: biztonság és szilárd alapok
10 növény, ami évszázadok óta a védelem szimbóluma
Nyílt levél a férjeknek, akik szerint a feleségük „unalmas” lett, mióta anya
Csakhogy amikor elengedünk valamit, gyakran nem megkönnyebbülést érzünk, hanem bűntudatot. Mi lesz a nagyi híres bejglijével, ha nem készül el? Mi lesz a gyerekek karácsonyával, ha idén nem kerül fényfüzér az összes ablakba? Mi lesz a hagyományokkal, ha egyszer csak nem csináljuk tovább azt, amit előttünk is mindenki csinált?
Mintha a karácsonyi varázs valami rendkívül sérülékeny dolog lenne, amely kizárólag akkor jön létre, ha minden apró részlet a helyére kerül.
És mintha ennek a törékeny varázslatnak a fenntartása automatikusan annak a feladata lenne, aki a családban a legtöbb láthatatlan munkát végzi.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
