Véleménycikk: Schuszter Borka
Fogalmam sincs, mikor jött el az életemben, amikor elkezdték azt gondolni rólam az emberek, hogy nem kell pontos instrukciókat adniuk az élethez. Egyszerűen csak rám bíznak dolgokat. Befizetendő számlákat, fontos döntéseket, egy egész életet, amit valahogy működtetni kellene. Te pedig bólogatsz, hogy persze, megoldom, miközben belül egy ötéves gyerek áll tanácstalanul a konyha közepén, és azt kérdezi, hogy de most akkor mit eszünk vacsorára?
A legfurcsább az egészben, hogy kívülről nézve valószínűleg teljesen normális felnőttnek tűnök. Tudok időpontot foglalni, adózni, ügyeket intézni, és ha kell, még azt is magabiztosan megmondom, hogy melyik mosási programot kell használni a törölközőkhöz. Legalábbis többnyire.
Aztán történik valami teljesen hétköznapi – például elromlik egy csap, kapok egy hivatalos levelet, vagy rájövök, hogy elfogyott a mosogatószer –, és hirtelen úgy érzem, mintha valaki átadott volna egy használati utasítás nélküli háztartást. Olvass még a témában
„Csak uralkodni akart rajtam” – Bizonyos férfiak nem szerelemre vágynak, hanem érzelmi kontrollra
Nem gondoltam, hogy a szomszédom miatt kell majd „azt a beszélgetést” előbb lefolytatnom a gyerekemmel
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
Ezt hozza 2026. október 16. a numerológia szerint: befejezések és lezárások
És most kihez kell fordulni? Ezt nekem kell tudnom? Mások is csak rákeresnek a Google-ben, vagy van valami titkos felnőttcsoport, ahol ezeket megbeszélik?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
