Hogy ezek valóban üzenetek-e a túlvilágról, azt senki nem tudja biztosan.
„Amikor megláttam a katicát, tudtam, hogy a nagyi még mindig itt van”

„A nagymamámmal nagyon szoros volt a kapcsolatom. Gyerekkoromban minden nyarat nála töltöttem, és amikor már felnőttem, akkor is rendszeresen beszéltünk telefonon, amikor pedig beköltözött a városba, minden hétvégén meglátogattam. Ő volt az az ember, akinek tényleg mindent el lehetett mondani” – emlékszik vissza a 34 éves Zsuzsa.
„Amikor meghalt, hónapokig kerültem a lakását. Tudtam, hogy előbb-utóbb össze kell pakolnunk, de egyszerűen nem bírtam bemenni úgy, hogy már nem lesz ott. Végül egy szombaton anyukámmal nekiálltunk. Délutánra már teljesen elfáradtam, és leültem a régi foteljába. Pont ugyanoda, ahol gyerekként annyiszor ültem mellette. Hirtelen borzasztóan erősen éreztem a hiányát. Azt mondtam félhangosan: „Nagyi, ha tényleg itt vagy valahol, akkor most már adhatsz valami jelet.” Olvass még a témában
Tényleg minden rosszból tanulunk valamit, vagy ezzel is csak nyomasztjuk magunkat?
„Mosótündér, smink-gép és zsebek!” – Mire vágynak a nők? (nem gyémántokra)
Hétköznapi apró örömök amelyekről észrevétlenül szoktunk le – nekem ezek hiányoznak a legjobban
„Nincs herceg fehér lovon” – Mi a legkeményebb igazság, amivel nőként meg kellett békélned?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






