Ott áll a fürdőszobai polc sarkában egy hónapja üresen, a pumpafej már csak levegőt fúj, a doboza pedig valahol a szekrény tetején porosodik. Mégsem kerül a szelektívbe. Ha ismerős az érzés, amikor egy üres parfümös üveget, egy szép cipősdobozt vagy egy már rég nem használt bögrét képtelen vagy a kukába dobni, nem vagy különc, és nem is rendetlenség a probléma. Valami sokkal érdekesebb történik az agyadban.
Amikor a tárgy már nem tárgy
A pszichológia ezt a jelenséget érzelmi felhalmozásnak nevezi: azt a mechanizmust, amikor egy alapvetően funkció nélküli tárgyhoz olyan erős érzelmi jelentést társítunk, hogy a megválás tőle már nem takarítást, hanem valódi veszteséget jelent.
Az agyunk nem különbözteti meg élesen a tárgyat és az emléket, amit hozzá kötünk.
Az üres parfümös üveg nemcsak üveg: benne van az illat, amit egy fontos este viseltél, a doboz pedig nem karton, hanem egy ajándékozás pillanatának lenyomata. Olvass még a témában
„Nem akartam elhinni, hogy ennyire hülyének néz” – A legpofátlanabb hazugságok, amiket emberek szemébe mondtak
Válassz egy őszi manikűrt, megmondjuk, milyen karrier illik hozzád!
„Három hónapig nem mertem elmondani, hogy megbántam az anyaságot” – Anyák, akik olyasmit éreztek, amiről nehéz beszélni
„Bevásároltam, fürdetésre otthon voltam, mesét olvastam, a feleségem mégis kifakadt, hogy mindent ő csinál” – Apaság férfiszemmel
Ez a fajta kötődés teljesen egészséges mértékben szinte mindenkiben megvan. A baj ott kezdődik, amikor a tárgy megtartása már nem örömforrás, hanem szorongást old, és a kidobás gondolata testi feszültséget, bűntudatot vagy hiányérzetet vált ki.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
