Véleménycikk: Schuszter Borka
Ha találkozhatnék a húszéves önmagammal, valószínűleg hosszasan mesélne arról, milyen lesz az élete: pontosan tudná, milyen munkát fog végezni. Milyen kapcsolatban fog élni. Milyen elvek szerint fog dönteni. Milyen ember lesz negyvenéves korára.
És biztos vagyok benne, hogy a történetnek csak kevés része egyezne a ma már általam ismert valósággal.
Régen ez a gondolat elszomorított volna. Ma inkább megkönnyebbülök tőle. Olvass még a témában
Az igazi barátság ott kezdődik, hogy lemondhatok egy programot azzal az indokkal, hogy „ma nincs kedvem”
Sátrazás kisgyerekkel: életre szóló élmény, vagy közös családi trauma?
Precíz, hídépítő vagy látnoki? Ismerd meg a benned rejlő gondolkodási stílust ezzel a teszttel!
Így írtam át a fejemben a pihenést szükségletté jutalom helyett
Mert minél idősebb leszek, annál inkább azt érzem, hogy a húszéves önmagamnak egyszerűen nem volt elég információja ahhoz, hogy eldöntse, mi tesz majd igazán boldoggá.
Pedig akkor ezt egyáltalán nem így láttam
A húszas éveim elején azt hittem, hogy most formálódik ki végleg az identitásom. Hogy most kell eldöntenem, milyen ember vagyok, milyen karriert akarok, milyen kapcsolatot szeretnék, milyen értékek mentén fogok élni. Mintha minden döntés egy életre szóló szerződés lett volna.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
