Véleménycikk: Schuszter Borka
Ha találkozhatnék a húszéves önmagammal, valószínűleg hosszasan mesélne arról, milyen lesz az élete: pontosan tudná, milyen munkát fog végezni. Milyen kapcsolatban fog élni. Milyen elvek szerint fog dönteni. Milyen ember lesz negyvenéves korára.
És biztos vagyok benne, hogy a történetnek csak kevés része egyezne a ma már általam ismert valósággal.
Régen ez a gondolat elszomorított volna. Ma inkább megkönnyebbülök tőle. Olvass még a témában
Te is bekapcsolt tévénél alszol el? Egy új kutatás szerint súlyos ára lehet
Ezt hozza 2026. november 1. a numerológia szerint: rend és megbízhatóság
Tényleg minden rosszból tanulunk valamit, vagy ezzel is csak nyomasztjuk magunkat?
„Ha sírt, azonnal ment a pofon” – Így sebzi meg egy anya a fia lelkét
Mert minél idősebb leszek, annál inkább azt érzem, hogy a húszéves önmagamnak egyszerűen nem volt elég információja ahhoz, hogy eldöntse, mi tesz majd igazán boldoggá.
Pedig akkor ezt egyáltalán nem így láttam
A húszas éveim elején azt hittem, hogy most formálódik ki végleg az identitásom. Hogy most kell eldöntenem, milyen ember vagyok, milyen karriert akarok, milyen kapcsolatot szeretnék, milyen értékek mentén fogok élni. Mintha minden döntés egy életre szóló szerződés lett volna.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
