Aztán az élet újra és újra bebizonyította, hogy szerencsére nem így működik.
Persze szerintem fontos, hogy bizonyos dolgokhoz ragaszkodjunk. Van valami szép abban a gondolatban, hogy ne hagyjuk teljesen cserben a gyerekkori vagy fiatal felnőtt önmagunkat. Hogy emlékezzünk arra, milyen emberré szerettünk volna válni.
Csak szerintem ezt a képet hajlamosak vagyunk túlságosan romantizálni. Olvass még a témában
A szorongásod talán nem az ellenséged: a családállítás meglepő magyarázata
Az anyai sikerem valódi jele: amikor a lányomnak már nem lesz rám szüksége
A pénzes férfi alapít még egy családot, a pénzes nő pedig meg sem házasodik
Spórolásra születtél vagy luxusfüggő vagy? Válaszolj erre a 16 kérdésre és kiderül az igazság!
Mintha a húszéves önmagunk valami különösen bölcs ember lett volna, aki pontosan tudta, mi a helyes út.
Pedig ha őszinte vagyok, én húszévesen rengeteg mindenben tévedtem.
Más volt az értékrendem. Más dolgokat tartottam sikernek. Más emberekre akartam hasonlítani. Sokkal jobban érdekelt, mit gondolnak rólam mások. Sokkal kevésbé tudtam nemet mondani. Sokkal több energiát fordítottam arra, hogy megfeleljek valamilyen elképzelt ideálnak.
Ha ma mindenáron hűséges akarnék maradni ehhez a verziómhoz, valójában megtagadnám mindazt, amit azóta megtanultam.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
