Nálunk a helyzetet még egy klasszikus felállás is nehezíti: a tipikus „pasis” és „csajos” programok éles elhatárolódása.
Amikor a horgászat szóba került, a lányommal azonnal összenéztünk, mert tőlünk ez a világ finoman szólva nagyon távol áll. Engem a legkevésbé sem vonz a pecázás, és mint tevékenység sem egyezik azzal, ahogyan a világról vagy a természetről gondolkodom (még akkor sem, ha „sporthorgászatról” beszélünk).
A sors azonban úgy hozta, hogy a fiúk ezúttal kiszemeltek egy olyan apartmant, ami a megszokott, puritán horgásztanyákhoz képest mérföldekkel komfortosabb és persze ennek megfelelően drágább is volt. Azzal az ötlettel álltak elő, hogy ez a hely annyira szép, hogy mi is biztosan élveznénk, ráadásul, ha közösen vágunk bele, a költségek is sokkal jobban megoszlanak. Némi hezitálás után végül úgy döntöttünk, hogy adunk egy esélyt a dolognak, és velük tartunk erre a hosszú hétvégére. Olvass még a témában
Luxus a stég partján, avagy wellness a horgászbotok mögött
Amikor megérkeztünk, azonnal megnyugodtam: egy végtelenül aranyos, modern és minden földi jóval felszerelt faház fogadott minket. A legnagyobb varázsa abban rejlett, hogy a tágas teraszról közvetlenül egy hatalmas, masszív stégre léptünk.
Ez a platform zseniálisan működött térválasztóként is. Miközben a fiúk kényelmesen felállították a pecabotjaikat, mi a lányommal gond nélkül leterítettük a törölközőnket a stég másik felén. Így egyszerre tudtunk zavartalanul napozni, beszélgetni és a ringatózó vizet bámulni anélkül, hogy bármiben akadályoztuk volna egymást.
A hab a tortán – szó szerint és átvitt értelemben is – a teraszon duruzsoló, méretes jakuzzi volt. Ez a kis extra olyan wellness-életérzést csempészett a napokba, amit korábban elképzelni sem tudtam volna egy hagyományos horgászhétvége kísérőjeként.
Persze ahogy az lenni szokott, én végül egészen más dolgokban találtam meg az igazi feltöltődést, mint a többiek: teljesen beleszerettem a faház felső szintjébe.
Bár a belmagasság kicsit alacsonyabb volt a megszokottnál, azért kényelmesen fel lehetett állni, és így már ránézésre is nagyon kuckózós, hívogató volt a terep.
Viszont az igazi zsenialitás az ablakok elhelyezésében rejlett, amelyek pontosan az ágy magasságában mutattak a külvilágra. Ide fészkeltem be magam a hatalmas, puha párnák közé, és órákon át csak olvastam. Amikor pedig pihentetni szerettem volna a szemem, elég volt csak körbenéznem: jobbra egy végtelen, sárgálló napraforgómező hullámzott, szemben az út és a távoli hegyek sziluettje látszott, balra pedig ott csillogott a tó tükre. Bármelyik irányba fordítottam a fejem, mindenhol volt valami léleknyugtató látvány, amin jólesett elidőzni.
A panorámás ebéd és a digitális detox csodája
Természetesen a családi gondoskodás sem maradt el, de szigorúan a magam feltételeivel. Készítettem a fiúknak ebédet és vacsorát is, ám kizárólag olyan egyszerű, gyors ételeket, amikkel nem kellett órákat töltenem a konyhában. Ugyanakkor még ezt sem éreztem munkának, hiszen a konyhából is teljes panoráma nyílt a tóra – kevés alkalommal főztem ennél inspirálóbb és megnyugtatóbb környezetben.
A legnagyobb meglepetést azonban a lányom okozta. Döbbenetes volt látni, milyen könnyen és természetesen engedte el a technológiát. Napokig eszébe sem jutott a tabletje után nyúlni, sőt, amikor meglátta, hogy valaki a telefonját nyomkodja, felháborodva kérte számon:
Hogyan képes bárki is videókat pörgetni egy ilyen csodálatos helyen?
Végül ez a hosszú hétvége sokkal többet adott egy egyszerű, kellemes pihenésnél: teljesen átírta a közös kikapcsolódásról alkotott elképzeléseinket. Az, hogy a fiúk a stégen horgásztak, én a könyvemmel kuckóztam, a lányom pedig felfedezte magának a csendet, nem eltávolított, hanem sokkal közelebb hozott minket egymáshoz.
Kiderült, hogy a wellness és a horgászbotok nagyon is megférnek egymás mellett – csak egy jó stég és némi nyitottság kell hozzá.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
