Véleménycikk: Schuszter Borka
Nem tudom pontosan, anyaként milyen érzésekre számítottam az első tanév végén. Arra biztosan nem, hogy ennyire megható lesz.
Amikor tavaly ilyenkor az iskolakezdésre készültünk, rengeteg félelem volt bennem. Nem elsősorban az olvasás vagy a matematika miatt. Nem azon aggódtam, hogy milyen gyorsan tanul majd meg írni, vagy hány betűt fog ismerni szeptember végére.
Sokkal inkább azon, hogy hogyan fogja bírni az egészet. A változást, az új szabályokat, az új embereket, a zajt. A hosszú napokat. Olvass még a témában
„Arra neveltek, hogy nekem sosincs igazam” – Ezért olyan nehéz felnőtt nőként kilépni a jókislány szerepből
Lélekesszencia – amikor egy balettelőadás erősít meg
Apró nyomok nagysága – Momentumok, amikre örökre emlékezni fogok
Ezt teszem, ha nyilvános helyen hisztiző gyereket látok – és neked is ezt kellene
A neurodiverz gyerekek szülei pontosan tudják, hogy az iskolakezdés nem egyszerűen egy új élethelyzet. Sokszor egy hatalmas ugrás az ismeretlenbe.
Most, az első tanév végén visszanézve azonban három gondolat jár leginkább a fejemben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
