Véleménycikk: Schuszter Borka
Nem tudom pontosan, anyaként milyen érzésekre számítottam az első tanév végén. Arra biztosan nem, hogy ennyire megható lesz.
Amikor tavaly ilyenkor az iskolakezdésre készültünk, rengeteg félelem volt bennem. Nem elsősorban az olvasás vagy a matematika miatt. Nem azon aggódtam, hogy milyen gyorsan tanul majd meg írni, vagy hány betűt fog ismerni szeptember végére.
Sokkal inkább azon, hogy hogyan fogja bírni az egészet. A változást, az új szabályokat, az új embereket, a zajt. A hosszú napokat. Olvass még a témában
96 éves nagyik hódítják meg a TikTokot – de miért is várnánk el az idősektől, hogy láthatatlanná váljanak?
Ezt hozza 2026. október 28. a numerológia szerint: önkifejezés és egyediség
„Jól látom, hogy fogytál?” – Miért érzik úgy az emberek, hogy muszáj szóvá tenniük a másik testsúlyát?
5 ősi rituálé, amit Halloween estéjén érdemes kipróbálnod, ha elengednél valamit a múltadból
A neurodiverz gyerekek szülei pontosan tudják, hogy az iskolakezdés nem egyszerűen egy új élethelyzet. Sokszor egy hatalmas ugrás az ismeretlenbe.
Most, az első tanév végén visszanézve azonban három gondolat jár leginkább a fejemben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
