Van egy pont, amikor az ember abbahagyja a fejhajtást. Nem drámaian, nem tervszerűen, hanem egyszer csak eljön az a reggel, amikor belépsz az irodába, és tudod, hogy ma már nem fogsz hazudni azzal, hogy minden rendben van. Én is pontosan tudtam, mi fog következni, amikor megszólaltam. Láttam a főnököm arcát, ahogy megváltozott. Éreztem a levegőben, hogy ez az a pillanat. És mégis folytattam.
Amikor a csend maga lesz a probléma
A toxikus munkahelyen az ember fokozatosan tanulja meg, hogy mit szabad és mit nem. Nem egyik napról a másikra történik, inkább lassan, szinte észrevétlenül. Az első néhány alkalommal még megkérdőjelezed magad: biztos én értem félre. Aztán elkezded a mondataidat még a kimondásuk előtt megszűrni. Majd eljön az a szint, amikor már automatikusan elnémulsz. Nem azért, mert félelemből hallgatsz, hanem mert annyira hozzászoktál, hogy ez lett az alapállapotod.
A csend kényelmesnek tűnik, de valójában drágán fizetsz érte. Apránként adod fel azt, amit gondolsz, amit érzel, azt, hogy egyáltalán van véleményed. Én ezt hónapokon át csináltam.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
