Ha kirándulni indulok, van egy pont, amikor már nem a térképet nézem, csak ösztönösen haladok tovább. Nem azért, mert minden ki van pipálva a „mit nézzünk meg errefelé” listáról, hanem mert egyszerűen elvarázsol a körülöttem lévő környezet. Így történt ez idén tavasszal is, amikor szlovéniai vízesések felfedezésére indultunk.
Ahogy egyik vízeséstől a másikig haladtunk autóval, majd rövidebb-hosszabb sétákkal, fokozatosan háttérbe szorult az a fajta mindennapi zaj, ami otthon szinte állandóan jelen van. Az öt vízesés mind más élményt adott. Volt, amelyiknél hosszasan időztünk. Volt, amelyik inkább az odáig vezető út miatt lopta be magát a szívembe. És volt, amelyik egyszerűen csak egy helyet adott, ahol abban az adott pillanatban a legszívesebben voltam.
Virje-vízesés
A Virje-vízesés volt az első megállónk. Véletlenül alakult így, de rögtön egy olyan helyet sikerült választanunk, ahol az ember ösztönösen lelassít.
A parkolótól pár perces séta vezet le a vízhez, mintha nem is egy „látnivalóhoz”, hanem inkább egy eldugott, mesebeli pihenőponthoz érkeznél. A környezet meglepően nyugodt, a víz elképesztően tiszta, és ahogy a fény megtörik rajta, mélyen megnyugtató érzést ad. Itt akár egész nap is el tudtam volna üldögélni. Ha a közelében laknék, egész biztosan gyakran kilátogatnék oda, hogy csodáljam a szépségét.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
