Nemrég azon kaptam magam, hogy harmadszor is átöltözöm, mielőtt elindulok egy találkozóra. Egy kávézóba tartottam, ahol a párom készült bemutatni az anyukájának.
Szerettem volna jó benyomást tenni, de mindegyik ruha olyannak tűnt, amiben tudom, hogy a páromnak tetszenék – de vajon tetszenék az anyukájának is? A tükör előtt állva hirtelen megálltam, és feltettem magamnak a kérdést: miért nem megyek egyszerűen úgy, ahogy vagyok?
Másnak akarom mutatni magamat? És ha igen – ez baj?
Ez a gondolat valószínűleg sokunk fejében megfordul, amikor először találkozunk a párunk szüleivel. Az ember szeretne jó benyomást kelteni. Udvariasabb, rendezettebb, talán egy kicsit visszafogottabb is lesz. De közben ott motoszkál a kérdés: vajon ez még mindig én vagyok? Olvass még a témában
„Jobbnak láttam, ha nem velem nő fel” – Miért mondtál le a gyerekedről?
Nem akarok többé büszke lenni arra, hogy mennyi mindent kibírok
„Gondolkodás nélkül megtenném” – Férfiakat kérdeztünk, hogy félrelépnének-e, ha a feleség garantáltan nem tudná meg
Az anyai sikerem valódi jele: amikor a lányomnak már nem lesz rám szüksége
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
