Az elmúlt években tucatnyi babaváró bulin voltam, de egyetlen esküvőn sem. Lányok, hol a gyűrűtök?

Hét éve vagyunk együtt a párommal, hat éve együtt is élünk, kétéves a kisfiunk. Évek óta a feleségének nevez, a kollégáinak is így mutatott be. Szeretem őt, de már ott tartok, hogy ennek ellenére elhagyom. Már akkor is célozgattam neki az esküvőre, amikor harmadik éve jártunk. Azt mondta, ő nagyon béna ebben, ezért válasszak egy gyűrűt és küldjem el neki a linket.

Megtettem - direkt nem túl drága gyűrűt választva - de nem történt semmi. Aztán teherbe estem, aminek nagyon örült és akkor is említettem neki, hogy nem szeretném, ha vadházasságba születne a gyerek. Azt mondta, nem fog, válasszak gyűrűt. Másnap elküldtem neki megint egyet, elolvasta az e-mailt és semmi. Azt hittem, a baba születése után, vagy az egyéves szülinapján megkéri a kezem, de nem. Múltkor már sírva kérdeztem, hogy soha nem fog feleségül venni? Azt mondta dehogynem, válasszak gyűrűt és küldjem el neki. Nem küldtem neki semmit, hetek óta hűvös vagyok vele, de ő úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Én vagyok hülye, hogy eddig reménykedtem?

Sosem akartam esküvőt, sosem akartam feleség lenni. Az egész koncepciót elavultnak tartom, egy felesleges társadalmi kövületnek. Számomra azt jelképezi, hogy a nőt nevére veszi a férfi, mint valami tulajdont. Anya viszont akartam lenni és a gyermekem apja egy csodálatos férfi. Egyszer kérdezte, hogy biztosan nem akarom-e, hogy elvegyen, hiszen van egy gyerekünk, de azt mondtam, nem.