Ildikó kislánya koraszülöttként jött a világra: alig 1200 grammal, hónapokig küzdve az életért. A csöppnyi kis testben szerencsére óriási volt az akarat, s ma már a négyévesek kotnyelességével veti bele magát mindenbe, amibe csak lehet. A balesetveszélyes dolgokba is, aminek meg is lett az eredménye: leesett a mászókáról, alig bír a jobb lábára állni. Mindig mosolygó szája, most sírásra görbül, amikor pedig meghallja, hogy az orvoshoz készülünk, vele hangos zokogásban tör ki.- Nem akarok menni, nem akarok menni – hüppögi, krokodilkönnyei már a kabátját áztatják. - Neee… Engedjetek. – tiltakozik, és már rohanna is el, de a lába nem engedelmeskedik.Nincs mese: ezt orvosnak kell látnia. A rendelő várótermében óriási patáliát csap: tőle szokatlan módon hisztizik, csapkod, csíp és harap – szinte megfékezhetetlen. Végre sorra kerülünk.- Szia, Panni! De régen láttalak! Milyen nagyra nőttél, és egy ilyen nagylány már nem sír, pláne ha kap tőlem egy finom csokit…- lép oda a tomboló kislányhoz a doktornő – és láss csodát: Panni lecsendesedik.Először kissé bizalmatlanul nyúl a felkínált édesség után, majd, mint aki soha nem evett ilyet ráveti magát a szerzeményére. Miközben ő boldogan majszol, a doktornő megvizsgálja a sérült lábát.- Nem lesz itt semmi baj. Megzúzódott egy kicsit, írunk rá valamit, otthon pedig kímélje – vonja le a megnyugtató következtetést. - Na, pöttöm! Most legalább egy hétig pihenned kell- paskolja meg búcsúzóul a kislány vállát. Elköszönünk. - Na, gyere! Vegyük fel a kabátod! - Nem akarom! Nem akarom! – tiltakozik hevesen. - De Panni! Mi ütött beléd? Nem vagy Te ilyen! Öltözz fel ügyesen, ahogy eddig is tetted. – próbálom jobb belátásra bírni.A kislány elmosolyodik. - Oké. De akkor kérek egy csokit…Ildivel egymásra nézve felnevetünk: tényleg nincs komoly baja a tanulékony kis emberpalántának.
Ildikó kislánya koraszülöttként jött a világra: alig 1200 grammal, hónapokig küzdve az életért…
Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
